Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig
A vármegyékben és városokban nagy szerepet játszottak a szoborbizottságok, az egyesületek. Debrecenben a Csokonai Kör művészetpártoló tevékenységét kell a századforduló idején kiemelnünk. Az 1890-ben alakult kör - bár szélesebb alapokon állt -, folytatta az Emlékkert Társulat munkáját. Volt városszépítészeti része, amely azt tűzte célul, hogy: „fejlessze a szép iránti érzéket és közreműködjék Debrecen közterei, utcái, környéke szépítésében". A kör emléktáblákat helyezett el írók, költők, tudósok egykori lakhelyén, s nagy események színhelyén. Széles körű tevékenységet fejtett ki Csokonai, Kölcsey, Fazekas, Diószegi, Földi emléke ápolásában. 1879-ben pl. Földi János hadházi sírját és lakóházát, 1898-ban pedig Fazekas Mihály egykori lakhelyét jelölték meg. Képzőművészetileg legnagyobb jelentőségű pályázata a Fazekas-Diószegi emlékmű volt 1907-ben. 1914-ben indult el például a Petőfi- és Arany-szobrok tervezése. A „hivatalos" Debrecen a századfordulón keveset áldozott a városszépítésre, a szobrokra. Legjelentősebb Margó Ede-Pongrácz Szigfrid Kossuth-szoborcsoportjának felállítása volt 1914-ben, a Nagytemplom előtt. A murális műfajok, ez esetben az architekturális szobrászat fejlődése az építészet színvonalához, fejlődési üteméhez kötődik, s messzemenőleg függ az építészet társművészetet előkészítő tevékenységétől. Ahogy megjelentek Debrecenben a paloták, az üzletházak, a rangos középületek, „falat" kaptak a szobrászok, a kőfaragók, az iparművészek is. A századfordulón palotát építtet a vármegye, az egyházkerület, a pénzügyi, a kereskedelmi és iparkamara, a Debreceni Első Takarékpénztár, a Rendőrség, 1914-ben felépül az új Arany Bika is. Míg az eklektikus épületeken a neobarokk és a neorokokó díszítmények applikációnak, öncélú díszítésnek hatnak, a század elején több épületen megfigyelhetjük az új és stílszerű, anyagszerű ornamensek bátor alkalmazását. így Borsos József magyaros-szeceszsziós jellegű rendőrségi palotáján hatalmas felületeket képzett ki a vásárhelyi majolika burkolat számára. A Vármegyeháza tervezői (Bálint Zoltán és Jámbor Lajos) gazdag Zsolnay pirogránit díszítést alkalmaztak. Az épület lendületes, szecessziós vonalvezetésű homlokzatához szervesen illeszkednek a virágornamensek és a hajdúkat ábrázoló szobrok. Az idegen (olasz és budapesti, pécsi, vásárhelyi) épületszobrászok, kismesterek mellett egyre nagyobb szerepet kap az architekturális szobrászat terén Tóth András és Somogyi Sándor. Épületszobraik, díszeik részben ma is láthatók köz- és magánépületek külső falán. Az első szobrász, aki évtizedeken át, és viszonylag eredményesen dolgozott városunkban, Tóth András. Debrecenben a Csokonai Kör állandóan foglalkoztatta. 1898-ban pl. a volt Fazekas-ház falára készített a „Ludas Matyi" részleteit megjelenítő hangulatos domborműveket, 1904-ben pedig - a Debreceni Főiskolai Magyar Irodalmi Önképző Társulat megbízásából - Fazekas síremlékét díszítette emblémákkal. Köztéri szobraival, monumentális terveivel azonban nem aratott ilyen sikert Debrecenben és környékén: kudarcok, bukások kísérték útját. 1895-ben elkészítette a hajdúböszörményi Bocskai-szobor tervét. Anyagiak híján nem valósult meg a műve, a későbbiek során pedig Holló Barnabás terve lett a nyertes. A sors különös véletlenje még többször összehozta Holló Barnabás Bocskai-szobrával, s ezek egyike kiindulópontja lett végleges kudarcának. Az Emlékkertből kivitt „Haldokló oroszlán" helyébe 1902-ben Szabadság-szobrot 1 1
