Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig

mintázott. Hatalmas bronz emlékműve jelképes alakot, Hungáriát ábrázolta fáklyával, országcímeres pajzsra támaszkodva. A szobrot rövidesen „Zsuzsi"-nak kezdték csúfolni a debreceniek, s a tanács kénytelen volt napirendre tűzni a lebontás tervét. Személyeskedésig fajuló viták kereszttüzébe került a szobor, de abban mindenki egyetértett, hogy el kell mozdítani. 1906-ban megkapta a város Holló Barnabás Budapesten álló Bocskai-szobrának másodpéldányát, s annak helyéül az Emlékkertet jelölték ki. Tóth András (nyilván kényszerhelyzetében) vállalta a Bocskai-szobortalapzat és a két mellékfigura faragását. A „Zsuzsi" a tanácsházán állt, majd 1916-ban beöntötték. Az egykorú szemtanú, Móricz Zsigmond így írt róla: „Ismertem is a városháza udvarán egy iszonyú alkotását. Hungária páncélban, a fején sisakkal. . . Ott volt leállítva az udvar kövére, jól meg lehetett nézni, ahogy nehéz vasszoknyában ott állt, mint a panoptikumok őrangyala. De akkora volt, mint az amerikaiak Szabadság-szobra, aki a kikötő hajókat fogadja. Iszonyú nagy, emeletes magas, és minden primitívsége mellett is volt benne valami monumentális". Tóth, e kudarc ellenére is, nagy reményekkel pályázta meg a debreceni Kossuthszobrot 1908-ban. Hiszen az országban több helyen és Clevelandban is állt szobra. Még tovább sem jutott a szűkebb körű pályázatra, nemhogy nyert volna. Visszahúzódóvá, szárnyaszegetté, bizalmatlanná vált, s több mint húsz évig, 1929-ben bekövetkezett haláláig alig dolgozott. Debrecenben kismesterként, épületdíszítőként működött, szerény megbízatásokat vállalt. Kénytelen volt könyvesboltban dolgozni, majd kölcsönző könyvtárat nyitni. Fia, Tóth Árpád, így írt róla 1909-ben, Ady Endrének, az apa egykori barátjának: „De lásd, ős Debrecenben él, s kora-ősz már s roskadt Egy szobrász, kit szerettél, s ki nagyokat akart ott És akit meg se láttak, bár választott magyar volt S ki estve, szomorúan, most nagyokat borozgat; Az ő fia vagyok, az ő vére és teste ..." Tóth András sikereit a fiatal Somogyi Sándor homályosította el a század eleji Debrecenben. Bár nem debreceni születésű volt, a város befogadta, életének itt töltött másfél évtizede sikerekben gazdag volt. Első debreceni jelentkezése a monumentális Sesztina-síremlék volt. Ezt az 1905-ös művet követte a Diószegi-Fazekas-emlékmű elkészítése, 1907-ben. A fiatal Medgyessy és Dávid Endre előtt nyerte meg a Csokonai Kör pályazatát. Ma már erősen rongálódott sóskúti mészkő szobra bizonyítja, méltán aratott sikert: a három jelképes alak nagyvonalú fogalmazása mellett a dús növényzet (virágok, páfrányok) megjelenítése részletgazdag, mesteri faragó készségre vall. 1910-ben, a Debreceni Első Takarékpénztár ösztöndíjával Párizsban, Münchenben járt. Ennek viszonzásaként készítette el a Piac utca és a Kossuth utca sarkán levő eklektikus palota szecessziós díszeit. Tevékenységével fellendült Debrecenben a temetők művészete. Síremlékei az egykori Péterfia és Kossuth utcai temetőkben álltak. Mivel zömmel sóskúti kőből készültek, alig maradtak meg: tönkrementek a Köztemetőbe szállítás során, vagy a háborúk idején. 12