Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Művészetének egyetemessége, magyarsága, debrecenisége

hortobágyi embertípus karakteressége, az asszonyalakok masszivitása, vaskossága, munkára termettségének hangsúlyozása jutott érvényre legjobb szobrain. (Móricz síremlék kubikusai, kapát, kaszát vivő férfiai, mulatói, a „Szüreti menet" reliefjei, a „Magvető", a Nemzeti Bank fejszobrai, a „Súroló nő", a „Szoptató anya", aktjai stb.) Ha önarcképszerű férfifejet formált, akkor így nyilatkozott a kérdezőnek: „Csontosképű debreceni vagy hortobágyi parasztra gondoltam. Ha van valami hasonlóság, az helyi jelentőségű. 3-4 száz év óta lakunk Debrecenben. Sok ilyenféle van ott és Debrecen környékén.'* Önmagán kívül öccse és húgai arcát mintázta szobrain, domborművein. („Tehervivő", Déri téri aktok.) A már említett vincellér Arany Jánosként lett halhatatlan. Többször megmintázta a hortobágyi csikósokat, pásztorokat („ősmagyar", „Pányvavető csikós", lovasszobrai jó része). Állatmodelljei gyermekkori debreceni, otthoni és későbbi hortobágyi élményeiből táplálkoznak. (Ifjúkori rajzok, „Hortobágyi bika", „Komondor".) Bennük az elementáris erő ölt kifejezést. Debreceni ihletésű volt a Pénzintézeti Központ falára készített dombormű témája is. A mű gondolatának születését László Gyula írta le: amikor a megbízást megkapta a szobrász, Debrecenbe utazott. „Éppen érett a szőlő, s unokahúga a lugasban, ahol a művész üldögélt, szőlőt akart szedni. Abban a pillanatban, amikor a lábát feltette a székre, hogy ráálljon, rászólt, hogy maradjon egy percre... ott a lugasban jutott eszébe, a mozdulatok láttán, hogy a bőséget szüreti menettel ábrázolja".

6 A mű további sorsáról már szóltam: amikor fel kellett „öltöztetnie" meztelen alakjait, debreceni gatyát, bőujjú inget, szoknyát, csizmát adott aktjaira: így született a „Debreceni szüret". A párizsi világkiállításra készült „Dáma tehén", „Kincsem ló" c. szobrok még konkrétabban, néprajzi hitelességre törekvőén kötődnek Debrecenhez és környékéhez. E műveket, naturalista megoldásuk miatt később nem vállalta és összetörte.

7 Mások tájhoz, eseményekhez hűségesebben, konkrétabban kötődtek az Alföldhöz, Debrecenhez, a paraszti világ lényegét azonban Medgyessy látta, láttatta Tornyaihoz, Kosztához, Hollóhoz, Kodályhoz, Veres Péterhez hasonló elementáris erővel. A jelenség és lényeg egységére Medgyessy legjobb kritikusai utaltak. Rabinovszky így elemzi ezt: „Munkáiban soha tárgyat nem hangsúlyoz, soha etnográfiai jegyet ki nem emel; de van valami rusztikus közvetlenség, súly és szilárdság munkáiban, valami ösztönösen egyszerű és látszólag problémamentes."

8 Medgyessy így vall a debreceni motívumok és a népművészet hatásáról: „Ha nézegetem ... a Debrecen és környékbeli díszítőművészetet, annak puritán és egyszerű formáit és vonalait, rálelek a mentől egyszerűbb formákat kereső sajátmagamra". Nagyrabecsülte a vásárhelyi gölöncsér emlékeket. Ezt bizonyította a majolika telephez kapcsolódása. Az egyetemes és magyar összhangját szinte minden jelentős kritikusa hangsúlyozza: Pogány ö. Gábor, László Gyula, Kontha Sándor, Németh Lajos, Aradi Nóra, Veres Péter és Koczogh Ákos. Németh Lajos kevésbé ismert sorait idézem: „Élő hagyomány Medgyessy Ferenc művészete, melyben páratlan egységbe ötvöződik az egyetemes, a szinte prehiszto