Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig
ccnben élt, itt készítette el a szobor nagy gipszét. Izsó József később így emlékezett a debreceni munkára: ,,a Péterfián kibérelt egy házat. . . ide hozatta az anyagot Borsod megyéből, az Ormosi pusztáról, 28 mérföldnyi távolságról, ami nem kis költségbe került. A bérelt ház udvarára hordotta a hat szekér agyagot, de hogy ez a kitűnő agyag még jobb legyen, taposóembereket fogadott, mellé egy gyermek cigánybandát és négy napig zene mellett taposták és táncolták az agyagot. Az ezt látó és okát nemtudó nép több megjegyzést tett a cselekedetéről, mondták sokan: ennek az újlakónak nagyon táncos világa van" . . . Izsó Miklós egy későbbi visszaemlékezésében kevésbé kedélyes képet ad a debreceni napokról, amikor ezt írja: „Döntött... a bizottmány azon ígérete is, hogy menjek le Debreczenbe, számomra helyiséget adnak, hol Csokonait készíthetem - indokolva az által, hogy Debreczeni publiczum úgy sem látott szobor készítést, ez által érdeklődni fog, adakozni fog a szoborra. ígéretökbe bízva lementem, de nem hogy műhelyt készítettek volna számomra, hanem még hozzá puszta helyiséget is hová műhelyemet építettem, magamnak kellett keresni. Uraim én kötelességemet teljesítettem, a bizottmány nem, a bizottmány a kötelezvénybe tudtomon, akaratomon kívül . . . két terhet rótt rám, nevezetesen a csomagolás és a szobor valamelyik külföldi öntödébe való elszállításának költségeit". Ugyanitt megírja, hogy eltekintettek ugyan ez utóbbi költségektől, de több hete ment rá a csomagolásra, ráadásul kompromittálták az öntöde előtt. Hálátlan volt-e Debrecen Izsóval szemben? - vetik fel a kutatók, legelsőnek Zoltai Lajos, majd Fülep Lajos és Balogh István. Válaszuk szinte egyértelműen: nem. Csanak Józsefhez írt levelei, ajándéka arról tanúskodnak, hogy vendégszeretőén fogadták Debrecenben. Itt nemcsak a Csokonai szobormintát készítette, hanem melszobrokat is, s eladásra is dolgozott. A Társulat a nürnbergi, a bécsi és a müncheni öntödével tárgyalt, s nyilvánvaló, hogy annak adta oda a megbízást, amelyik a legolcsóbban vállalta. A másik nagy kérdés művészeti vonatkozású: saját akaratából, vagy kényszerből alakította át tervét? A Református Kollégium gyűjteményében őrzött, Izsó által ajándékozott kis gipszminta a légies, átszellemült Csokonait mutatja be, a kész mű sokkal testesebben formálva jeleníti meg. Egy harcnak, egy vívódásnak a következménye a két önálló remekmű, de ezt a harcot nem az Emlékkert Társulattal, a megrendelővel kellett vívnia, hanem önmagával. A kis gipszminta az Izsóban élő és a realitásnak is megfelelő Csokonaikép megmutatása, a másik a monumentalitás következményeinek oly fajta megértéséből fakadó feladatmegoldás, amit nagy utóda, tisztelője, Medgyessy érvényesített később elemzésre kerülő Petőfi-szobrán. Izsó is tudta, hogy remekművet alkotott. Bizonyára ez késztette arra, hogy - habár voltak sérelmei -, nagylelkű legyen azzal a várossal szemben, amely helyet és lehetőséget adott a Csokonai-szobornak. (Felajánlotta a kollégiumi gyűjteménynek a szobor kis gipszmintáját, Zrínyi mellszobrát és a Búsuló juhász-t.) A nürnbergi öntödében kivitelezett művet 1871 októberében avatták a Református Kollégiummal szemközti téren. A szobor előkészítő munkáját és avatását a helyi és az országos közvélemény élénken figyelte. Először került városunk képzőművészeti terén az országos érdeklődés középpontjába. 10