Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

az alkalmazkodás. Meg kellett alkudnia a budapesti Pénzintézeti Központ falára kerülő „Szüreti menet"-nél, de leginkább a Gellérthegyre tervezett „Gellért legenda" reliefnél. Peyer Károly budapesti szoborbizottsági tag a Gellért legenda relief gyönyörű, táncoló nőalakját „letanácsolta", s helyette statikus testtartású, kobzon játszó nőalakot kellett mintáznia. Viszonylag jól végződött a „Szüreti menet" című relief sorsa, Medgyessynek „fel kellett öltöztetnie" aktjait, de ez a felöltöztetés végül a művésznek sem volt ellenére, amint nyilatkozott: „A pályázatra, mivel olyan müvet kellett csinálni, amely a pénzgyűjtést és szerzést ábrázolja - egy szüreti jelenet tel vettem részt. Meztelen emberek, hordták a szőlőt, taposták, musttá és táncolták az esteli csárdást. A bizottságnak az én domborművem tetszett a legjobban. Csak egyet kértek: ne legyenek az alakok meztelenek, öltöztessem fel őket valami magyaros ruhába. Roppant restelltem a dolgot, hogy ők figyelmeztetnek „magyarságra" . . . Debreceni gatyát, bőujjú inget, szoknyát húztam az alakokra, a lábukra meg ráncos csizmát, papucsot. Sikerült, még jobb volt, mint az első." Ez az 1938 decemberére készített gipsz került a hagyatékkal a múzeumba. A budapesti Szabadság téren levő épület (ma Nehézipari Minisztérium) nagy dombormüvével összehasonlítva igazat adhatunk Medgyessynek: az 1938-as mintát alapul vevő 1939-es I '3-0S tervét rosszul nagyították, ő pedig már nem tudta rendbehozni a hatalmas, 3,5X10»5 m-es, 30 nr-es kemény, dunaalmási kőből faragott felületet;

12 A relief első változata is a hagyaték része. A Pénzintézeti Központ domborművével rokon a debreceni Nemzeti Bankhoz készített relief-sor. Itt is a pénzgyűjtésre, a munkából eredő jólétre, bőségre kellett utalnia allegorikus formában. A hagyatékban megmaradt eredeti terv bepillantást nyújt Medgyessy úttörő művének születésébe. A négy kuporgó akt érdekes kísérlet arra, hogyan jutott el a lapos domborműtől a fali szoborig a művész. A négy összetartozó akt a terven nem külön-külön áll, hanem egy 41X103 cm-es alapon egymás mellett. A kiemelkedés, a mélységi-magassági változás így szembetűnőbb, mint a kész alkotáson. Több változatban látható a hagyatékban az építők témája, amely alapján 1950ben készítette el a „Hídépítés" című reliefjét Budapestre, a Váci u. 77. sz. ház (Párrklub) falára, valamint 1956-ban Miskolcra, 1950-ben a győri kaszárnyára. Halála óta több domborműve került bronzöntőbe, legutóbb a Nemzeti Galéria készíttette el az „Anya gyermekével" és az „Építők" című reliefjét. Meg nem valósult terveiből a sportcsarnoki domborművet, a „Martinászok", a „Dunapentelei munkás" stb. reliefjét mutatja be a hagyaték. Köztéri szobrainak előzményei a hagyatékban Köztéri szobrait, illetve épületekben elhelyezett körplasztikáit ugyancsak megrendelésre, pályázatra készítette. Ezeket több csoportba sorolhatjuk: hősi emlékművek (szobrok, oszlopokon elhelyezett reliefek), nagy történelmi személyeket, tudományos, művészeti életünk kiválóságait bemutató egészalakos és portrészobrok, allegorikus figurák (park, medencedíszek), jelenetek. Magánmegrendelésre készült, de bizonyos mértékig köztéri szobornak tekinthető síremlékterveiről külön kell szólnunk.