Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
Igen fontosak azok az anyagok, gipsz, terrakotta és bronz variánsok, amelyek Debrecenhez és környékéhez kapcsolódnak. Ezek között van a debreceni egyetem elé tervezett reformátor szobor-tervek egyike, a Méliusz. Ezzel rokon szemléletű az „Erdélyi fejedelem" című vázlat, amelyet 1948-ban Bocskai tervként adott át Hajdúszoboszlónak. A terv ugyan nem került felállításra, de a kisplasztika 1970 körül, bronzba öntve, a szoboszlói városi tanács tulajdona lett. 1930-39 közt készítette azokat a hősi szobor- és emlékoszlop terveket, amelyekre nem kapott Debrecentől és Hajdúböszörménytől megrendelést. Ezek az agyag, gipsz vázlatok, részlectanulmányok a hagyatékban láthatók. Irodalmunk nagyjait megörökítő művei sorából a Debrecenben felállítottak nagy gipszei (Móricz, Arany) számtalan plasztikai előzménye ugyancsak a hagyaték részét képezi. A Petőfi-szobor 3 gipsz-, illetve agyagvázlata azért jelent nagy értéket, mert rajtuk tanulmányozható a hagyományos kontraposztos állás kontra-kontraposztossá válása. A művész Debrecennek szánta a Veráról mintázott „Haját csavaró női akt"-oc (1942), amelyet barátja, Móricz nevezett el „Debreceni Vénusz"-nak. 1955-ben kelletlenül jegyzi be kéziratos naplójába, hogy Hódmezővásárhely megvette, az Alap elvitte a „napozó" - Debreceni Vénusz haraszti kő szobrát, befejezetlenül. A mű azóta a vásárhelyi strand dísze, bronz példányát pedig 1966-ban a Gellérthegyen helyezlek el. A hagyaték nagy gipsz-példánya alapján 1980-ban Debrecenben is felállították, épp úgy, mint a „Szoptató anyá"-t és a „Táncos nŐ"-t. Ezt az utóbbit 1954-ben Budapesten, az Izabella téren, majd a Metró átadása után a Kálvin téren állították fel. A mester dédelgetett terve volt a Hortobágy központjának szobrokkal díszítése („Csikós" és „Hortobágyi bika" c. szobrait, többszörös életnagyságban ide tervezte). E művek kis modelljei is a hagyatékban vannak. Emlékművei a magyar történelem, tudomány és művészet nagyjainak, a világháború áldozatainak állítanak emléket portré, egészalakos szobor, emlékoszlop és lovasszobor formájában. Világháborús emlékmüvei Sárospatakon, Vaskúton, Tökön, Hetén, Tószegen, Isaszegen láthatók, a hagyatékban fellelhető előtanulmányaik utalnak a megrendelő kívánságai folytán bekövetkezett kényszerű változásokra. Legszembetűnőbb ez sárospataki emlékművénél: a szép „Gránátvető" fiúaktot „fel kellett öltöztetnie" katonaruhába." Egészalakos szobraiból a kaposvári Rippl-Rónai József, a miskolci Herman Ottó emlékmű nagy gipsze, a bajai Jelky András-szobor kis bronza látható a hagyatékban, meg nem valósult emlékmű tervei közül pedig a Körösi Csorna Sándor emlékoszlop reliefje, Bercsényi, Kossuth, Hunyadi kis bronza. A Jelky emlékmű kis bronzát látva megértjük Medgyessy felháborodását: a bajaiak, „meglepetésként", az ő tudta nélkül földgömbszerű talapzatot készíttettek az avatásra/'' Érdekes a Rippl-Rónai emlékmű változásait nyomon követnünk a hagyatékban levő kis gipszterv alapján. Medgyessy még 1928-ban megmintázta a kis sírszobrot, s be is mutatta az Ernst Múzeumban, ahol a KUT tagjai megkoszorúzták. A megrendelés késett Kaposvártól, s a mű csak 1952-ben valósult meg. Mint alkotója írja: „Har, kőbe (sic!) faragva felállítottam Kaposváron, de már nem mint síremléket, hanem emlékszobrot a R. R. múzeum elé".'* 5
