Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

Plasztikai hagyaték A több mint háromszáz darabos anyagot többféleképpen csoportosíthatjuk. Anyagukat illetően: a legtöbb a gipsz szobor, relief, öntőforma, illetve feles, vagy i:i-es minta, de szép számmal akad agyagvázlat, terrakotta és bronzszobor, dombormű. Különösen értékesek az öntőformák és a modellek, mert ezekkel lehetővé válik a bronzba öntés, illetve a kőbe faragás. Némelyik szobornak, domborműnek több variánsa is megtalálható, ennek segítségével mód nyílik a szobrok születési folyamatába betekinteni az agyagvázlattól a kész műig. A művek rendeltetését illetően feloszthatjuk őket kisplasztikákra (illetve érmekre), valamint monumentális alkotásokra, és az azokhoz készült tervekre, vázlatokra, tanulmányokra. Ezeken a csoportokon belül mind műfaji (relief, körplasztika, plakett), mind tematikai (történelmi, mitológiai, sporttárgyú, erotikus, portré stb.) felosztást alkalmazhatunk. Ha kronológiai sorrendben tekintjük át a szobrászati hagyatékot, szinte minden korszakot illusztrálhatunk egy-egy művel, vagy alkotások sorával. Legkorábbi az az 1907-ből származó relief, amely a Duchéne családot ábrázolja. A sötétzöld alapból alig kiemelkedő lapos dombormű hét, egymást takaró, egyre kisebbedő profilt mutat be. Megoldása asszír előképekre utal. Ugyancsak párizsi műve Ariette Duchéne kőből faragott szobra. Bár erősen sérült - koraisága, debreceni vonatkozása és különleges megoldása miatt - mégis becses az 1914-es datálású „Piéta". Nem tudunk arról, hogy más köz-, vagy magángyűjteményben maradt volna-e fenn plasztikai, vagy rajzi előzménye. Ez a görög katolikus püspökség egy tagjának készült szobor („Félkör fülkébe terveztem. Faliszobor" - írja naplójában) hosszan elnyúló talapzaton két, Krisztus testet emelő nőalakot jelenít meg. Ugyancsak korai műve a „Léda-hattyú" relief, a groteszk váza (egy férfi és női alakkal), a „Bagoly", valamint több erotikus kompozíció (1913 — 16-ból). Hosszasan sorolhatnánk még a korai, 1921 előtti érdekes, kevésbé ismert műveket. A legkorábbiak mellett ott vannak a hagyatékban legutolsó alkotásai: pl. 1 Móricz emlékmű és síremlék, a „Napozó" nagy gipsze. Ha tematikailag csoportosítjuk plasztikáit, változatos kép fogad. Történelmi tárgyú művei bizonyítják, hogy érdekelte a népvándorláskor (Szkíta aranyszarvas), a középkor (Szt. Gellért legenda, István király), de megörökítette domborművén Dózsa alakját, a török-magyar csatát, szobrain Hunyadi Jánost, reformátorainkat, erdélyi fejedelmeinket, Körösi Csorna Sándor, Vak Bottyán, Bercsényi, Kossuth, Széchenyi alakját is. Mitologikus, biblikus domborműveiből szép kollekció került a múzeumba: pl. „Három párka", „Piéta", „Elmenők", „Feltámadók" stáció - reliefjei. Mitologikus indíttatásúak „Három grácia", „Léda a hattyúval", „Pallas Athene", „Romulus és Remus" című művei, valamint a Debrecenbe tervezett Csokonai Panteon terve. A „Művészház" nyitó kiállításán szerepelt a „Romulus és Remus" („Farkasanya két csecsemővel" - ahogy Bölöni nevezte). 1933-ban a Rezső téri templom stáció pályázatára készítette a négy Krisztus reliefet. A terveket bemutatta a Műcsarnok 1933 34-es téli tárlatán."

1 1938-ban nagy sajtóvisszhangja volt a Madách-pályázat-