Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Az Ecce homo vándorútja és hazatérése (1897-1925)

z Ecce homo, a másik két képhez hasonlatosan, hosszú vándorutatjárt be. Kádár Gábor Bécsben, majd 1897-ben Brüsszelben, 1898-ban a szigetországban mutatta be a monumentális alkotást. A londoni Life annak idején tudósított a magyar millenáris kiállításról, s külön teret szentelt Munkácsynak, részletesen írt az Ecce homóról. Nagy lelkesedéssel fogadták 1898-ban a harmadik Krisztus-képet, és mint az előzőeket, ugyancsak a Dowdeswell's Galériában állították ki. Az angliai körút után 1899-ben Dublinba, az Irlandi Királyi Akadémiára vitték a festményt. Itt látta a tizenhét éves James Joyce, aki részletes kritikát írt róla, hangsúlyozva a mű drámai erejét, jellemzőereje nagyságát.

67 A manchesteri, yorkshire-i, brightoni és írországi vándorlást követően a kép egy angol társaság tulajdona lett, majd Amerikába került. Itt korántsem volt már olyan nagy iránta az érdeklődés, mint 1887-ben. John Wanamaker viszonylag konzervatív ízlésű gyűjtő volt, így nem cserélte ki a két Munkácsy-képet modernekre, de nem is vette meg a harmadik darabot. Biztosnak kell tekintenünk, hogy a tulajdonosok felajánlották neki az Ecce homót, de vagy nem hatott rá eléggé a kép művészi ereje, vagy talán nem tudtak megegyezni a vételárban. Arra sem nyílott alkalom, hogy együtt szerepeljen a három festmény, mert a két első Krisztus-kép ekkor még Wanamaker jenkinstownbeli palotájában volt. így történhetett, hogy az Ecce homo végül is visszahajózott az óhazába. A századelőn áron alul keltek el Munkácsy művei Európában, sőt az 1905-ös Forbes-árverésen még úgy sem.

68 Ekkoriban a konzorcium Nemes Marcellnek, a Szépművészeti Múzeumot is patronáló műgyűjtőnek ajánlot52. Teles Ede: Munkácsy síremléke a Kerepesi temetőben. 1911