Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Egy válságos évtized (1887-1896) Az Ecce homo keletkezése és elfogadtatása

^r.aiccji ce L^dcccct 34. Colpachi üdvözlőlap Munkácsy portréjával. 1896 körül töndíjat (annak sorsa felett angol festőbarátja, Chaplin segítségével döntött a Mester), de Munkácsy jól megfizette másolatait. 600-700 frankot kapott egy munkáért, amit Munkácsy néhány ecsetvonással és aláírásával tett eredeti Munkácsy-festménnyé. Colpachon dolgozott sokszor Koroknyai Ottó, Szamossy László és Karlovszky Bertalan is, s a festők gyakran voltak részesei a kastélyban az amerikai vendégek tiszteletére rendezett estélyeknek. Az egyébként kritikus Rippl-Rónai szeretettel emlékezett a párizsi szalonra is, amely - szerinte - „sokat használt a mester reputációjának, hírnevének. Mi, szegény magyarok, mindig büszkék voltunk azokra."

43 Részletesen leírta a palotát, ahol, a műterembejáratnál, az Anya gyermeké vei című (Krisztus Pilátus előtthöz készült) tanulmány, valamint „egy bájosan keretezett s még bajosabb Munkácsy-kép függött: egy kis Napnyugta. Rendkívül nagy mesteri tudással és átérzéssel festett képecske volt ez: könynyen, zseniális egyszerűséggel, jóformán semmivel, egy kis bitümbe kevert fehér és zöld festékkel csinált, inkább odaírt festés volt ez. Erdőrészlet, sűrűn beültetett görbe fákkal. Egyike azon remekül festett, általa nem sokra becsült tanulmányainak, vagy inkább mesteri mulatozásainak, melyek a berlini Szecesszióban rendezett legutóbbi kiállításunkon (1910) voltak bemutatva, s részben Nemes Marcell tulajdonai. Egy Lédája is ilyen igen gyorsan és szépen festett kép. Ugyanitt egy állványon állt egy férfiképmás, a legjobb Charlemontkép. ...benn a szobákban valóságos műkincsek voltak, különböző korszakból, különböző stílusban: a bútorok, gobelinek, kandallók, erkély és plafond-ok. Itt voltak azok a sokszor lefestett támlás- és karosszékek, s a vörösbársonyos székek, melyek a Milton- és Liszt-képhez is székmodellül szolgáltak. Itt volt a zongora, amelyen Liszt és Ambroise Thomas sokat játszottak. ... Eleinte igen sokszor ebédeltem és báloztam Munkácsyéknál. Ebben az időben járt hozzájuk Dumas fils, Carolus Duran, Bonnat, Jean-Paul Laurens, Alphonse Daudet, Ambroise Thomas, Reményi Ede, Zichy Jenő Milán szerb királlyal, Türr tábornok, Gervex, Duez, néha Besnard és más neves és névtelen emberek, de leggyakrabban - leányával Chaplinné, akinek külön fejezetet kellene szentelni Munkácsy életírásában. Ezt a bizonyos szűkebb körű párizsi társaságot minden pénteken délután a zsúrokon éveken át láttam."

44 Rippl-Rónai akkor kezdett Mestere kritikai érzékében először kételkedni, amikor az, Colpachon, kocsikázás közben összevetette a valóságos táj és Puvis de Chavannes színeit, s kérdezte: „Hol lát itt maga kék árnyékot, kék fát vagy azokat az unalmas szürke színeket, melyeket Puvis a nagy vásznaira fest ?" Máskor így nyilatkozott: „Ha Manet, az a mázoló bolond, megkapja a becsületrendet, én visszaadom az enyémet. '

ns Degas-t és Renoirt nem ismerte, egyre inkább eltávolodott a haladó