Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Egy válságos évtized (1887-1896) Az Ecce homo keletkezése és elfogadtatása

unkácsy 1887. január elején tért vissza Amerikából. Szalonját és műtermét minduntalan megkeresték a Párizsba látogató amerikaiak, akik Wanamaker és Pulitzer ajánlólevelével vagy Sedelmeyer kíséretében jöttek. A műgyűjtő kihasználta a festőt, a portrérendeléseknél 50% hasznot akart húzni. Munkácsy arról számolt be feleségének 1887 nyarán, hogy nem vállalja 15 000 frankért egy hölgy arcképét, s meg is táviratozta Sedelmeyernek Lamalou-ból: Ezen az áron semmi esetre! Különben is nagy volt a hőség, és kezelése nem érte el a kívánt eredményt. Idegbetegsége egyre gyötrőbben kínozta, állandó kétségek közt élt. Félt a bizonytalan jövőtől, a pénztelenségtől. Sedelmeyerrel egyre több vitája volt, mégis tartott a szakítástól. Ezt írta feleségének: Ha tudnám, hogy nem lesz bajos nekem az eladás, nem újítanám meg a szerződést: de majd meglátjuk.^ A döntés egyértelműen Sedelmeyer kezében volt, aki a művészi ízlésben bekövetkezett változásokat és a festő állapotát látva, nem látott többé üzletet Munkácsyban. 1888 októberében megtörtént az elszámolás, Sedelmeyer 118 000 frankot fizetett ki a művésznek. Barátságuk megmaradt, gyakran ebédeltek együtt a néha átránduló Wanamaker társaságában. Még üzleti kapcsolatra is sor került: 1892-ben pl. 50 000 frank értékű képet vett át tőle Sedelmeyer, és azt busás haszonnal adta át amerikai partnereinek. Rippl-Rónai József, aki 1888 körül ismerte meg a műgyűjtőt, így jellemezte Emlékezéseiben Munkácsy és Sedelmeyer kapcsolatát: „Életkörülményei közül Sedelmeyer ismeretségére kell rámutatnunk, mint olyan motívumra, melytől a mester művészetének hanyatlása datálható. Amikor Sedelmeyer révén Munkácsy vagyoni viszonyai hercegiekké javultak, akkor kezdődik művészetbeli visszaesése. A Krisztus-ciklus a középpont: a legnagyobb reklámok ideje, de egyszersmind művészietlenség a reprezentálásban. A Krisztus Pilátus előtt című nagy festmény érdekében a Rue Rochefoucauld-ban, Sedelmeyer háza előtt, mondják, úri hölgy szónokol az utcán! Vagy! Mozart-képének bemutatásakor Mozart-zene szól a kép mögött - banális ízlésű gazdag nyárspolgárok kedvéért. Nem, ez aligha a mester egyszerűbben gondolkodó agyából került ki, vagy ha igen - annál roszszabb!"

42 Rippl-Rónai egyébként hálával és megértéssel emlékezett egykori mesterére, a nagy pártfogóra, aki anyagilag segítette, képeit eladta. Első képei Amerikába kerültek, Párizsban vagy Colpachon vásárolta meg azokat Munkácsytól Sedelmeyer és Kleinberger műkereskedő. Igaz, nem kapott Munkácsy-ösz33. A colpachi kastély, ma a Vöröskereszt palotája