Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Egy válságos évtized (1887-1896) Az Ecce homo keletkezése és elfogadtatása

unkácsy 1887. január elején tért vissza Amerikából. Szalonját és műtermét minduntalan meg­keresték a Párizsba látogató amerikaiak, akik Wanamaker és Pulitzer ajánlólevelével vagy Sedelmeyer kíséretében jöttek. A műgyűjtő kihasználta a festőt, a portrérendeléseknél 50% hasznot akart húzni. Munkácsy arról számolt be fele­ségének 1887 nyarán, hogy nem vállalja 15 000 frankért egy hölgy arcképét, s meg is táviratozta Sedelmeyernek Lamalou-ból: Ezen az áron semmi esetre! Különben is nagy volt a hőség, és kezelése nem érte el a kívánt eredményt. Idegbetegsége egyre gyötrőbben kínozta, állandó kétségek közt élt. Félt a bi­zonytalan jövőtől, a pénztelenségtől. Sedel­meyerrel egyre több vitája volt, mégis tartott a szakítástól. Ezt írta feleségének: Ha tud­nám, hogy nem lesz bajos nekem az eladás, nem újítanám meg a szerződést: de majd meg­látjuk.^ A döntés egyértelműen Sedelmeyer kezében volt, aki a művészi ízlésben bekövet­kezett változásokat és a festő állapotát látva, nem látott többé üzletet Munkácsyban. 1888 októberében megtörtént az elszámolás, Sedel­meyer 118 000 frankot fizetett ki a művész­nek. Barátságuk megmaradt, gyakran ebédel­tek együtt a néha átránduló Wanamaker tár­saságában. Még üzleti kapcsolatra is sor ke­rült: 1892-ben pl. 50 000 frank értékű képet vett át tőle Sedelmeyer, és azt busás haszon­nal adta át amerikai partnereinek. Rippl-Rónai József, aki 1888 körül ismerte meg a műgyűjtőt, így jellemezte Emlékezései­ben Munkácsy és Sedelmeyer kapcsolatát: „Életkörülményei közül Sedelmeyer ismeret­ségére kell rámutatnunk, mint olyan motí­vumra, melytől a mester művészetének ha­nyatlása datálható. Amikor Sedelmeyer révén Munkácsy vagyoni viszonyai hercegiekké ja­vultak, akkor kezdődik művészetbeli vissza­esése. A Krisztus-ciklus a középpont: a leg­nagyobb reklámok ideje, de egyszersmind művészietlenség a reprezentálásban. A Krisz­tus Pilátus előtt című nagy festmény érdeké­ben a Rue Rochefoucauld-ban, Sedelmeyer háza előtt, mondják, úri hölgy szónokol az ut­cán! Vagy! Mozart-képének bemutatásakor Mozart-zene szól a kép mögött - banális ízlé­sű gazdag nyárspolgárok kedvéért. Nem, ez aligha a mester egyszerűbben gondolkodó agyából került ki, vagy ha igen - annál rosz­szabb!" 42 Rippl-Rónai egyébként hálával és megér­téssel emlékezett egykori mesterére, a nagy pártfogóra, aki anyagilag segítette, képeit el­adta. Első képei Amerikába kerültek, Párizs­ban vagy Colpachon vásárolta meg azokat Munkácsytól Sedelmeyer és Kleinberger mű­kereskedő. Igaz, nem kapott Munkácsy-ösz­33. A colpachi kastély, ma a Vöröskereszt palotája

Next

/
Thumbnails
Contents