Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A két Krisztus-kép diadalútja (1882-1888) Munkácsy Amerikában (1886)

kett fenséges volt, vagy száz ember a pénzvilág és az értelmiség előkelőségeiből. Hétfőn utazom, hogy egy kis körutat tegyek Washingtonba, Philadelphiába, hogy megnézzem a városokat és az én SiralomházűAnű/. Ma nincsen portréfestésem. Megyek meglátogatni néhány magángyűjteményt, a Vanderbilt, a Stuart stb. képtárt. A Miltonon kezdem, melyet még nem volt időm megtekinteni?

6 Philadelphiában ismerkedett meg John Wanamakerrel, aki megfestette vele tizenöt éves leánykájának arcmását, és megvette a Három hölgy a parkban című képét. A milliomos később elmondta, hogy amikor először látta a Krisztus Pilátus előttet, nem értette, miért térdelnek a bibliát mormoló emberek százai a kép előtt. Fokozatosan szerette meg a képet, s jutott el a vásárlás gondolatáig. A valószínűleg holland ősöktől származó, mélyen vallásos John Wanamaker igazi self-made man volt. Alacsony sorból indult, de a nyolcvanas évekre már Amerika egyik leggazdagabb embere lett.

37 Feltehetőleg az ő alakját idézi Kellermann híres karrierregénye, az Alagút. Munkácsy számára éppolyan izgalmas volt vele találkozni, mint a magyar származású újságkirállyal, Pulitzer Józseffel. Mint tudjuk, Pulitzer 1883-ban vásárolta meg a csőd szélén álló The World lapot. Nemcsak ezt tette népszerűvé, hanem beindította az Evening Worldöt is. Lapjai segítették a bevándorlók beilleszkedését, védték jogait. Pulitzer volt 1885-ben az első magyar képviselő az Egyesült Államok kongresszusában. Nagy szerepet vállalt az amerikai Szabadság-szobor felállításában és Munkácsy ünneplésében. A kint élő magyarokat újságai révén mozgósította, szervezte a fogadást, az ünnepléseket. Ezek a sorok olvashatók a The World 1886. november 14-i számában, Munkácsy érkezése előtt: „A modern mesterek között talán a legnagyobb, de feltétlenül a legeredetibb és legerőteljesebb", majd az érkezéskor: „Éljen Munkácsy Mihály" magyar nyelvű felirat szerepelt az első oldalon. Pulitzer volt a fogadóbizottság elnöke, ő szónokolt a Delmonicónál megtartott banketten, amelyen többek között - részt vett Hewitt polgármester, Depew szenátor, valamint az egykor Kossuthot fogadó Henry Ward Beecher prédikátor is. A The World cikkei számot adnak Munkácsy programjáról és nyilatkozatairól. November végén Washingtonban tett látogatást, ahol párizsi ismerősei, valamint a svéd követség és a tengerészeti minisztérium fogadta. December közepén a Niagarát nézte meg, s ez olyan hatást tett rá, hogy az élményt festményben akarta megörökíteni. A Fehér Házról úgy nyilatkozott, hogy az a legszebb épület, amit valaha is látott. El volt ragadtatva a Washington-emlékmű méreteitől, s egyáltalán: a fiatal, de erőteljes amerikai képzőművészettől. Meglátogatott néhány híres magángyűjteményt, s részletesen beszámolt színvonalukról. Az amerikai riporter kérdésére („Ugye meglátogatta a néhai William H. Vanderbilt galériáját?") azt felelte: Igen, és meglepetéssel tapasztaltam a gyűjtemény kiválóságát. M. Secretan párizsi és Richárd Wallace londoni gyűjteményét kivéve egy galériát sem ismerek, amely ilyen gazdag lenne a modern művészet chef d'oeuvre-jeiben. Úgy képzelem, hogy ez lehet a legszebb gyűjtemény Amerikában, bár sajnos nem láttam Mr. Waltersét Baltimoreban vagy Mr. Quincy Shaw-ét Bostonban, akiket tiszta ízlésű műgyűjtőként tartanak számon. Munkácsy a legnagyobb nagyrabecsülés hangján szólt Mr. Henry G. Marquandról és műkincsgyűjteményéről, és úgy jellemezte őt, mint a legkifinomultabb ízlésű úriembert, és otthonát, mint a díszítőművészet drágakövét. Képgyűjtőként Mr. Marquand még kezdő, de az a néhány kép, ami az övé, nagy meglepetést okozott. Nagy mesterek legnagyobb értékű képei vannak meg gyűjteményében: Van Dyck, Rembrandt, Rubens, Velázquez, Van Eyck, Franz Hals és Sir Joshua Reynolds művei. Ilyen képek ritkán találhatók magángyűjteményekben. Úgy értesültem, hogy Mr. Marquand egy idő után képtárat akar építeni a legnagyobb régi mesterek munkáiból létrehozandó kiállítás számára. Ha egy ilyen kollekciót hozna létre, a nagy múzeumok példáját követő gyűjtemény lenne. ... Nagy örömmel állapítom meg - fejezte be Munkácsy -, hogy sok amerikai műpártoló emel speciális felső világítása képtárakat képeik bemutatására. Ez nem általános az európai gyűjtőknél. Ilyen képtára van Mr. William Astornak és Mr. August Belmontnak. Az előző a francia iskola sok jó példáját tartalmazza, elsősorban Jules Bretont és egy különösen szép Troyont - A gazda szeme -, amely egy juhnyájat néző juhászkutyát ábrázol. Mr. Belmont galériája nagyon kényelmes berendezésű, olyan, mint egy nappali szoba. A falra különböző európai iskolák képei vannak aggatva, köztük Knausnak, Ross Bonhauernak, Troyonnak, Rousseau-nak, Gallait-nak és Leysternek néhány fontos remekműve. ... Természetesen nagyon örültem annak, hogy saját képeimet, amelyek az elmúlt tizenöt évben kerültek ebbe az országba, viszontláthattam. Olyanoknak tűntek nekem, mint külföldre házasodott gyermekek. Különös érdeklődéssel töltött el, hogy Miltonom^/, amelyet Mr. Róbert Lenox Kennedy ajándékozott a Lenox Könyvtárnak, viszontláthattam. Sajnálom azonban, hogy jelenlegi helyén nem kap elég fényt, és hogy a képtár a nagyközönség számá-