Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A két Krisztus-kép diadalútja (1882-1888) Munkácsy Amerikában (1886)

közben Sedelmeyer egyre nagyobb haszonra tett szert a két Krisztus-kép vándoroltatásából. Legbiztosabb „felvevőpiacnak" a bibliaolvasó Anglia és az Újvilág mutatkozott. Londonban már a párizsi kiállítás idején beharangozták a képet Christ at the Praetorium címmel. A Times beszámolt arról, hogy Munkácsy - Renan hatására - átfestette a Krisztus-fejet, valamint, hogy Braunnal fényképek sorozatát készíttette. A Life, a The Guardian, a Society, a The Artist cikkei annak a várakozásnak adtak hangot, hogy a képnek Angliában is nagy sikere lesz. 1882 húsvétján nyílt meg a kiállítás a Gallery of Agnew-ben, a Conduit Streeten. A mű címe ekkor már Christ hefore Poncius Pilate volt. Hosszú méltatások jelentek meg a Life-ban, a The World, a The Daily Telegraph, a The Daily News, a The Standard, a The Pictorial World, az Art and Letters, a London Journal, a The Jewish World hasábjain. A The Daily Telegraph, a The Christian Chronicle, valamint a The Standard rámutatott arra a párhuzamra, amely Gustave Doré Krisztus elhagyja a Praetoriumoí és Pilátus feleségének álma című művei között látható. (Doré műveit ugyanekkor állították ki Londonban a Bond Streeten.)'

2 A The Court Journalból megtudjuk, hogy a walesi herceg sugalmazta az angol körutat. Ha ez igaz is, csak részben. Sedelmeyer már jó előre tudta, milyen érzékeny talaj lesz Anglia és Skócia. Londonban kilencvenkétezer látogatója volt három hónap alatt a monumentális Krisztus-képnek. Aztán a Thomas Agnew and Sons cég védnöksége alatt vándorolt tovább a nagy kép soha nem látott gondossággal, technikai biztosítékokkal. Szeptemberben és októberben Liverpoolban, az Old Post-office-Place-en lévő galériában, októberben és novemberben Leedsben, a Fine Art Gallery of Hasséban mutatták be. A legnagyobb siker Manchesterben volt, ahol a Royal Institutionban, kétszázezer ember nézte meg 1883 január-februárjában. Az anglikán egyház fellegvárában egyértelműen bibliai képnek tartották Munkácsy Krisztus-ábrázolását, s a lapok idézték azt a prédikációt, amit Harrison lelkész mondott az unitárius templomban február 18-án. Lukács evangéliumának 23. fejezetét idézte, majd magyarázta a kép kapcsán. Végül megállapította: „Ez a dogma nélküli kereszténység egyik áldása, amely azt tanítja, hogy az Isten sokféle útonmódon és időben szól hozzánk. Nemcsak a bibliában, de az összes jó könyvben, nemcsak a múltban, de a jelenben is, nemcsak Palesztinában, de Angliában is, nemcsak a keletieknek, hanem az európaiaknak is."

33 1883-84-ben Skóciában és Észak-Írországban vándorolt a mű, elsőként Glasgow-ba érkezett. Október-november folyamán mintegy hetvenezer ember nézte meg Edward FoxWhite North-British Galleryjében, a Gordon Streeten (társrendező itt is az Agnew-cég volt). Nagy sajtókampány kísérte ezt a kiállítást, majd 1884 szeptemberében a newcastle-i bemutatót is, a Blackett Streeten, az Academy of Artsban. Ez a kiállítás úgy jött létre, hogy a kontinensbeli bemutatók során megvásárolta kiállításra a Mawson-, a Swan- és a Morgan-cég galériájuk számára. Közben Varsóban, Brüsszelben, Amszterdamban és különböző német városokban vándorolt a kép. 1884 februárjában pl. Berlinben (Gemáldesaal des Vereins der Berliner), márciusban Hamburgban, júliusban Rotterdamban volt látható, majd Írország után Skandinávia következett: 1885 májusában Stockholmba, majd októberben Christianiába vitték. Ekkor kapta meg Munkácsy a svéd Északi-csillag rendet. Mint láttuk, Sedelmeyert nem zavarta a kép hosszas utaztatása, a szigetországba való többszöri visszaszállítás és közben a Párizsba vitel. Bőven tellett a bevételekből, hiszen pl. Manchesterben kétszázezer, Glasgow-ban hetvenezer látogató volt. Összesen kétmillió ember nézte meg a Krisztus Pilátus előttet, egymillió darab rézkarcot vásároltak (ebből Angliában hétszázezer darabot), pedig csak 1884 januárjában kezdték árusítani. Kari Sedelmeyer tehát - akinek arcmását 1879-ben megfestette Munkácsy - kiváló menedzsernek mutatkozott. Valószínű, hogy nem akadt Európában párja, vagy csak kevés. A két nagy Krisztus-kép diadalútja, európai, majd amerikai sikersorozata egyértelműen bizonyította ezt. Mindig megtalálta partnereit: Angliában az Agnew-, ill. Mawson-céggel, később Amerikában Wanamakerrel szövetkezett. Már 1881-ben hírlett, hogy az osztrák kormány 100 000, a francia állam 150 000 dollárnyi összeget ajánlott fel a festményért, neki azonban nem volt érdeke eladni a képet, hiszen csak 1882 őszéig 110 000-nyi dollárt szedett belépődíjakból. 1884-ben 100 000 frankot fizetett Munkácsy-nak a Golgotáért, és 90 000 frankot adott a belépődíjak jövedelméből, 1886-ban pedig 313 850 frankot adott át az angliai siker után. Még be sem fejeződött a Krisztus Pilátus előtt diadalútja a szigetországban, amikor megérkezett Londonba a Golgota. Itt 1885 tavaszán mutatták be, ahol többek között a Methodist Times, a Daily News, a The Times, a The Morning Post, a Society méltatta. 1885 októberében Liverpool adott otthont a képnek, novemberben Leeds (Yorkshire), majd Newcastle, 1887 januárja és márciusa között Manchester, majd Glasgow. Mint a