Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A két Krisztus-kép diadalútja (1882-1888) Munkácsy Amerikában (1886)

Krisztus Pilátus előtt bemutatójakor, most is Manchesterben volt a legnagyobb a siker", a látogatottság, s most is Harrison lelkész prédikált. Beszédét minden angol lap közölte, de később Amerikában is idézték. A manchesteri lelkész először a bibliai szituációt magyarázta híveinek, majd kijelentette: a művészben felismerte Isten egyik prófétáját. A bibliaolvasó és -tisztelő Angliában ez a legnagyobb dicséret volt. Nem csoda, hogy közel egymillió ember látta a festményt a szigetországban, és tízezerszámra vásárolták Koepping rézkarcát. Míg Európa nagyvárosaiba - Párizst és Bécset kivéve - külön-külön s két-három év különbséggel jutott el a két nagy biblikus kép, Amerikába egymás után, pár hónapon belül, illetve - bizonyos helyekre - együtt érkezett. Sedelmeyer ugyanis jól látta a helyzetet, egyrészt a közelgő gondokat: Munkácsy népszerűségének hanyatlását, elhatalmasodó betegségét, másrészt viszont azt, hogy Amerika még kiaknázatlan, jó felvevőpiac, ahol Munkácsy képeivel nagy esélyei lehetnek. Ezért vitt 1886 nyarán amerikai milliomosokat a műterembe, ezért melengette azt az üzletet, amit Munkácsy így jelzett Cécile-nek 1886. június 16-án és 17-én írt levelében: Sedelmeyer most volt nálam... arról álmodik, hogy Amerikába megy, hogy elébe menjen az üzletnek, ha már az üzletek nem jönnek elébe... Rábeszél, hogy menjek vele Amerikába arcképeket festeni és milliomosként hazatérni. Krisztusomnak amerikai kiállításán kérődzik. De nem talál rá vállalkozót, tehát ő maga akarja megkockáztatni?

4 Később Sedelmeyer így írt erről: „kötelező hála illeti azt az Amerikát, amelynek műpártolói elsőként ismerték fel a nagy művész zsenialitását. ...Ha Magyarország a szülőföldje, Franciaország művészhazája, egyre inkább Amerika lesz művei végső, maradandó otthona."

35