Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc levele Nagykárolyból Nyíry Istvánhoz
ha nem, hajlandók-e a közös fellépésre az alapítvány megszerzése céljából. Patay Istvánt is megkeresték, és kérték, adjon tájékoztatást a végrendelet végrehajtásáról, valamint a két kollégiumot megillető hagyaték hollétéről. A debreceniek válaszából kiderült, hogy ők sem jutottak hozzá az adományhoz, és vállalják a közös munkát a cél elérése érdekében. Évek múltával, 1833 augusztusában Patay helyett Horváth Antal válaszolt, aki leírta, hogy megkezdte az adósságok behajtását, vagyis pert indított az Atyán lelkészeskedő Erdélyi József ellen, aki egy részt már be is fizetett, hasonlóképpen megszólította Mándi Pétert és Imrét is, akik bár úgy nyilatkoztak, hogy rendezték adósságukat, perbe fogta őket. Arról is tudósította a pataki Kollégiumot, hogy 1832-ben Komoróczy Lajos letétbe helyezett nála 408 váltócédula forintot azzal, hogy adja át Patay Istvánnak, mivel nem tudott eleget tenni a kérésnek, levélben tudatta Kálniczky Benedeket, aki Bata Pál senior révén felvette a pataki Kollégiumot illető említett összeget. 1834-ben még kétszer válaszolt a megkeresésekre, és beszámolt arról, hogy Erdélyi apránként fizeti az adósságot, s az összeget Patay István el fogja küldeni, valamint arról, hogy a Mándiak ellen megszüntette a pert, mert igazolták, hogy átadták tartozásuk összegét Baranyai Józsefnek. Megírta azt is, hogy a két végrendeleti végrehajtó beadta Kulin végrendeletét és annak végrehajtásáról szóló jelentését, s egyben ígérte, hogy megküldi ezek másolatát, de mást nem tud tenni, mert „letette a hivatalt". Ismét évek múltak el anélkül, hogy a patakiak hozzájutottak volna a hivatalos iratokhoz. Zsarnay Lajos rektor ugyan kérte Korda Péter, Szatmár vármegye ügyészének segítségét, ő azonban tartós betegeskedésére hivatkozva csak 1836 júniusában válaszolt, és nem ígérte a végrendelet másolatának elküldését. Ezek után került sor Nyíry Istvánnak Kölcseyhez küldött levelére, és az arra adott válaszra 1838 márciusában. A kapcsolódó iratokból kiviláglik, hogy áprilisban már az iskola birtokában volt a végrendelet és annak végrehajtásáról beadott jelentés másolata, és megkezdődött a két Kollégium vezetőinek tanácskozása arról, miként szerezzenek érvényt a hagyatékból rájuk eső részek megszerzésének (B. LUI. 22,706., 22,732-22,733., 22,773. LV. 24,203., LVI. 24,583., LVII. 25,122., LIX. 26,278., LXI. 26,052., 27,097.). Ami Kölcseyt illeti, aligha olvashatta a Tiszáninneni Református Egyházkerület 1838. júl. 15-én kelt igazoló jelentését arról, hogy az 1833/1834. évi seniori tiszti könyvben szerepel a 408 Vcft bevételezése 1833. márc. 22-i keltezéssel. És az a tényállás sem igen jutott el hozzá, amelyet a Patakon tartott egyházkerületi közgyűlésből küldtek meg Szatmár vármegye közönségéhez, holott mindazt éppen az ő révén megszerzett hivatalos iratok birtokában fogalmazhattak meg: „Jármiban lakott Néhai Nemes Kulin Itván Úr múlt 1815^ év Mind-Szent Hava 14^ költt hozzánk, az 1834^ év BőjtMás Hava 28& ki