Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc levele Nagykárolyból Nyíry Istvánhoz

(Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltára, Sárospatak. B.XLIII. 18,119. A továbbiakban is innen idézzük adatainkat.) A soros egyházkerületi ülésen a Kollégium feladatául szabták az ügy tisztázását, következésképpen a vezetők megtették a kívánatos lépéseket, és ezzel elkezdődött a több mint másfél évtizedes intézkedési sorozat. Patay István Patakra küldött levelében feltárta az előző évek eseményeit, s kiderült, hogy 1821. év tavaszán ért véget a hagyaték körüli pereskedés, de még hátra van az örökség „megtisztítása a terhektől", és maga a szétosztása is. Azt ajánlotta, az egyházkerület vegye fel a kapcsolatot Szatmár vármegye tisztségviselőivel, nevezetesen a Kántorjánosiban lakó Komoróczy Lajos szolgabíróval és a Paposon élő Horváth Antal főügyésszel. A patakiak megkeresésére Horváth dec. 27-én válaszolt, és leírta, hogy az örökség elfoglalói ellen indított visszaszerzési perből négy bíró halt ki az idők folyamán, így a lassan haladó rendezésért nem a végrendeleti két végrehajtó a felelős, de hibás azért, mert nem adott tájékoztatást erről. Egyúttal szóba hozta, hogy a hagyatékhoz hozzátartozik a még mindig inkasszálatlan adósság is, s ha megbízzák ennek behajtásával, készségesen eleget tesz a kérésnek. Az örökséget a következő évben sem sikerült szétosztani, mert újabb követelők jelentkeztek, de a Kollégium ismét tájékoztatást kapott a várható öszegröl. Ezúttal Kulin Gedeon, a végrendelkező bátyja azt írta Jármiból, hogy a két kollégium között felosztandó alapítvány 1301 Rft, ugyanis ennyiért kelt el a hagyományozott gabona a Komoróczy felügyeletével hat évvel korábban tartott árverésen. Javasolta, hogy az örökség megszerzésének ügyében forduljanak Szabolcs vármegye főispáni adminisztrátorához. Az innen kapott választ 1823. jún. 12-én Dadáról keltezte újvári Desy Mihály, a vármegye alispánja. A bennefoglaltak nem kecsegtettek fordulattal, ugyanis azt írta le, hogy Jármi Szatmár vármegyében van, és bár tudnak a pereskedés fényéről, hiányos ismereteiket pótolniuk kell, mielőtt érdemben intézkedhetnek. Közben meggondolták magukat, és 20-án postázták a Fáy Ferenc rektorhoz címzett levelet, benne a végrendelet vonatkozó pontjainak másolatával, és azzal a tanáccsal, hogy a végrendeleti végrehajtóknak írott levéllel próbálkozzanak eredményt elérni (B.XLIV. 18,293., 18,386., 18,570., 19,141., 19,439., 19,446-19,447.). Ezen a ponton megrekedt a Kollégium próbálkozássorozata, mígnem 1830 áprilisában Kulin Gedeon újabb levelet küldött Somossy János rektorhoz. Most arról számolt be, hogy annak idején a gabonát a Hodászon lakó Trenk Lázár zsidónak adták el, és amint mondják, 800 forint körüli áron, de az ő öccse, János és annak ügyvédje állítja, hogy 1600 Ft-ért kelt el a szemestermény. Azt javasolta, hogy forduljanak Szatmár vármegye elöljáróihoz az ügy körülményeinek tisztázása és az adósságok behajtása érdekében. Ezúttal a Tiszáninneni Püspökség úgy határozott, megkeresi a Tiszántúli Püspökséget, és érdeklődik afelől, hogy mit tudnak az összegről, illetve megkapták-e már, és