Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Szuromi Lajos: A Hontalan
Szuromi ßajos A Hontalan Kölcsey Ferencről, születésének kétszázadik évfordulóján %/ (í/ütató, kereső, nyugtalan lélek lakozott Kölcseyben, ég és föld, élet és halál, mámor és bánat, tettvágy és bénító rezignáció, áldás és átok végletei között élte életét. A bontakozó romantika idején élete az érett romantika jegyeit hordozza, sorsát mintha ő is megalkotta volna. Idő és tér szélső pontjai között, nembeli, nemzeti, személyes antinómiák között vergődött elméje is, kedélye is, a dalköltő, a dalos csapongása a Kölcsey-líra olvasójának elementáris élménye. Olyan vonása ez a lírikus költészetének, amely magából a korstílusból törvényszerűen nem következik, bár általában jellemző rá. A nyugtalanságot folyamatos elégedetlenség motiválja, jelezve, hogy a létezés folyvást változó képeit valamely belső állandóhoz méri a lélek, ezzel a mércével azonosul, a rostán azonban minden, mi való - kihull. Harmóniára irányul az ember minden törekvése, keresése, de a belül meglátott tiszta képhez méltatlan minden megélhető, minden, amit megélni kényszerül. Oda az idill, diszharmónia övezi a harmóniáért esengő életet. Makacs a vágy, masszív az álom - makacs és masszív hát a diszharmónia is. Percek vannak csupán, rövid szakaszok az egyetlen élet szabott idejében, habzó örömek, lelkesült biztatás, éledő remények pillanatai ezek, eszményeivel önmagát a valóságban föllelni vélő ember periodikus vigaszai e percek, amelyek rendre tartós, fájdalmas homályba hullanak. Minden harmóniaígéret illúzióvá süllyed, a becsapottság kínja szívet tépő. Az élők sorsával megpecsételt emberi létben a költő az egyetlen életek értelméért küzd, eszményei sem elvontak hát, bánatai sem. Mindannyiunkért, értünk szól a harang. Kölcsey költészetében permanens a hontalanság panasza. Személyes ez, átélt, keserű, megszenvedett - holott eszmények életbéli hiánya fűti, elvi karakterű. Eszmények igézetében él ifjúkora óta, nagyszerű vallomás erről Ideál című verse (1813), melyben az útkeresés hellenikus képek segítségét hívja, bizonyos csupán a létező valótól való különbözés, nevezetes, sejtelmes sorokkal: Mi hely, mi érzemény, mely álmok bájolának Sötéten, mint Hypnus s tisztán mint Grácia?
