Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Kilián István: Szent Ferenc élete Csíksomlyó színpadán

Saxus, Apostata és Domiriicus beszélgetnek hatalomról, erkölcsről és vallás­ról, s ennek a hiábavaló beszélgetésnek Ferenc vet véget (II. 2.). Fortuna (Sze­rencse) szerencséssé, Honor (Rang) tisztelt személlyé akarja tenni Ferencet. Poenus (Bíbor) gazdagsággal, Cantus (Ének) vígsággal csábítja. Praedo (Rabló) azzal fenyegeti, hogy majd ki fogják rabolni. Ferenc azonban mindegyiket visz­szautasítja, s büszkén vállalj a Krisztus prófétaságát (II. 3.). Cantus Paupertatis, Rex és Ecclesiasticus párbeszéde. Elhangzik több ének a Dinastához (a hatal­mat képviselőhöz), a Mercatorhoz (kereskedőhöz), Ferenchez, aki önként ki­rálynőjének nevezi a Szegénységet (II. 4.). Aelianus, Aegidius, Frigidius a fe­rences reguláról beszélgetnek. Morgolódnak azért, mert a ferenceseknek nem lehet földingatlanuk, pedig ennek birtokában függetlenebb lehetne a rend. Aegidius állandó éhezése miatt, Frigidius pedig a kötelező koldulás miatt so­pánkodik. Aelianus a regulát megtarthatatlannak mondja. Vox inconspicua nyugtatja a testvérei magatartása miatt aggódó Ferencet. Az Isten ismeri az embert, erre Aegidius válaszol: amit fogadtam, tehát a szegénységet minden körülmények között megtartom (II. 5.). Szent Ferenc a mohamedánok között Soldanus lelkét keresi, s elfogják (II. 6.). A városatyák szidják a ferenceseket, hiszen mezítláb járnak, kötéllel kötik meg ruhájukat. Az emberek nyugtala­nok miattuk, s még a nagyon vallásos ember is rosszallja életmódjukat. A színen megjelenő ördögök, miként a ferencesek a capitulumon (azaz a rendi tanácskozáson), tárgyalnak, Izgatja őket a ferencesek népszerűsége. Az egyik ördög úgy véli, semmi ok a félelemre, hisz a regulát képtelenek lesznek megtar­tani. Többen más módszert próbálnak azért kitalálni, hogy a ferences rend mielőbb megszűnjön. Egyik ördög azt javasolja, öltöztessenek gyermekeket fe­rences ruhába, a másik ördög szerint tudósokat kell ferencessé tenni, s akkor gyorsan kihal majd a rend. S végül rájönnek, hogy a ferencesek ellen semmi­féle pokoli praktika nem használ (II. 7.). Assisi a közelgő pusztulástól retteg. Ellenség közeledik, s őket fegyverrel kell fogadni. Ferenc azonban megjelenik a színen, s arra kéri a püspök, hogy mentse meg a várost a gonosz bestiától, s Ferenc erre vállalkozik (III. 1.). Fe­renc bűnbánatot hirdet. Pacificus csodát lát: Szent Ferenc mellén két kardot, a kérdésre azonban csak így válaszol: az Istent állandóan dicsérni kell. S va­lóban, Alverna hegyén Szent Ferenc megkapja a stigmákat (III. 2.). Ferenc homlokán a töviskorona okozta sebekkel jelenik meg. Leonardus keresztet hordozni látja Ferencet. Bernardus úgy hiszi, hogy már nem is emberi test a Ferencé, hanem egy, az angyalok közül. Aegidius is angyalnak gondolja, s egy nagy T betűt lát Ferenc homlokán. S a színen Ferenc csak így vall magáról: Krisztus sebeit kapta meg (III. 3.). Seraphim megígéri Ferencnek, hogy az an­gyalok karába viszi, Ferenc azonban erre érdemtelennek tartja magát (III. 4.).

Next

/
Thumbnails
Contents