Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gáborjáni Szabó Botond: A magyar református templomok építészeti sajátosságai a múltban és a jelenben

zus túlfűtöttség jellemző.) Amennyiben stiláris vonzalmakról egyáltalán szólhatunk, elmondható, hogy a református közösségekhez közel állott a klasszicizmus visszafogott nyugalma, viszont feltűnően idegenkedtek a barokk fényűző, triumfáló megoldásaitól. A klasszicizmus erős befolyása annak is köszönhető, hogy a magyar építészettörténetben II. József türelmi rendeletét követően (a tömeges építkezések idején) a késő barokk vezető szerepét a korai klasszicizmus vette át. (A debreceni Nagytemplom ebből a szempontból egy egész régió építészeti ízlését befolyásolta.) A 19. század második felében különösen népszerű és nagyhatású volt a neogót stílus (8-9. kép). A 20. század első felének egyik legtekintélyesebb református lelkésze, a kiváló művészettörténész és filozófus Fülep Lajos rendkívül ingerült kritikát fogalmazott meg: „a kálvinista ember ma már más templomot el sem tud képzelni, mint a katolikust."

6 (Számos gyülekezetben az is megtörtént, hogy szentélyrácsokra emlékeztető, derékig érő korlát készült az Úrasztala köré.) A katolicizmus utánzása nem csekély mértékben egy történelmi-lélektani helyzettel függ össze. A protestáns kisebbség vonzódott ahhoz a templomtípushoz, amelyet alávetett voltában megtiltottak számára. Mai fogalmaink szerint: szerette volna jelenlétét, presztízsét láthatóbbá, nyilvánvalóbbá tenni. A drámai létszámcsökkenés ellenére is jelentős, 20%-os népesség semmilyen vonatkozásban nem akart alulmaradni. A protestánsoknál korábban használt superintendensi titulust szintén a felekezetek egyenlőségének hangsúlyozása céljából változtatták püspöki címre! Keverednek tehát bizonyos szempontok. Az utánzás, az „igazodás" látszata mögött olykor a felekezetek egyenlőségének igénye munkál. A templomok térbeli megjelenése, a főtéren elfoglalt kitüntetett pozíciója, a közösségi jellegű épületekhez való viszonyulása közéleti kérdés is volt, amely - mint Debrecenben is látható - azt is kifejezte, hogy az adott vallási közösség hogyan viszonyul a település szervező erejéhez. Sőt olykor maga az egyház volt ez az erő. Bár a másolás az építészetben is a művészi tehetség hiányát jelzi, a hagyományok komolyan vétele nem tekinthető puszta negatívumként. A templomépítészet műfajában az archaikus és az újszerű elemek harca nem csupán természetes, de talán kívánatos is, egy jelzésértékű visszatekintés az esetek többségében szinte elkerülhetetlen. Folytonosságot teremt, meghatározza a teret és a használók Istenhez kapcsolódó fogalmait. Ugyanakkor az örökkévalóságra történő utalások nem zárják ki az egészen új megoldásokat sem, amelyek napjaink keresztyén közösségeinek újfajta jelenlétét próbálják megjeleníteni. A korszerű magyar templomépítészet ígéretes alkotásai már az első világháború előtt megszülettek a Lechner Ödön nevével fémjelzett szecesszió stílu6 FÜLEP Lajos: A református templom reformja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917. dec. 16. 600.