Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gáborjáni Szabó Botond: A magyar református templomok építészeti sajátosságai a múltban és a jelenben

Schulek Frigyes és Peez Samu tanulmányai) elvetik a katolikus templomok hosszanti tereit, hozzájárulnak a centrális tér legkülönbözőbb típusainak (ovális, kerek, négyszögű vagy sokszögű) kifejlesztéséhez. A szerkezeti alapséma (elvben) tükrözi a használók szemléletét és gyakorlatát. A református templom legfontosabb megkülönböztető vonása a „prédikálótemplom" jelleg, ezért a szószék általában egy kiöblösödő középső tér tengelyében helyezkedik el. Előtte, az épület középpontjában található az Úrasztala. A református szerzők megegyeznek abban, hogy minden szó érthető, minden gesztus, arckifejezés látható kell legyen mind a prédikátor, mind a gyülekezet nézőpontjából, a szertartások alkalmaira pedig elegendő teret kell biztosítani az Úrasztala körüli mozgáshoz. A 20. századi magyar templomépítészetre minden bizonnyal Csikesz Sándor, Ravasz László és Fülep Lajos nézetei voltak a legnagyobb hatással. Ravasz püspök szerint a gyülekezeti hajlékot külső és belső világosság jellemzi: „semmi sem idegenebb a református ember számára, mint a félhomályos templom."

3 A református templomépület az otthon érzetét és szépségét adhatja, voltaképpen családi ház, ahol a családfő maga az Isten. „Istentiszteletünk evangéliumi tisztaságából következik, hogy templomaink fala fehér, semmiféle képi ábrázolás nincs benne, festménynek, szobornak nyoma sem található".

4 Csikesz Sándor szerint: „A református templom minden porcikájával mondjon igazat. A fa ne hazudja magát vasnak, a malter ne akarja a kő és faragott márvány illúzióját kelteni. ... A keményfára erezett és festett puhafa a bútorok farizeusa marad."

5 A hatást tehát szép, természetes anyagok, nemes arányok, családiasság, otthonosság és a kiváló fényviszonyok által kívánták elérni. Egy templom arculatának tervezését erőteljesen befolyásolják a hagyományok, az az eszménykép, amely egy ősi térbeli formáról él a közösségi tudatban. A „templom lehetőleg templomhoz hasonlítson" azaz „olyan legyen, ahogyan szokás" kívánják ma is (főként) a falusi építtetők, így az is megtörténhetett, hogy a reformáció után (a teljes mértékben funkcióját veszített) szentélyre emlékeztető résszel épüljön föl protestáns templom. Hiába jelentek meg a nagyobb távolságok áthidalását elősegítő új anyagok, sok helyen megmaradt a megszokott hosszanti szerkezet is. Templomaink külső jegyei a lehető legváltozatosabbak, még barokk épületekre is van példa, igaz, a szokásosnál jóval mérsékeltebb, egyszerűbb formában. (Ez a stílus Európában sem egységes, néhány magyarországi megnyilvánulására osztrák példákhoz képest grandió3 RAVASZ László: A református templom. In: KOVÁTS J. István: Magyar református templomok. Bp., 1942. 3. 4

Uo. 5 CSIKESZ Sándor: A református istentiszteleti hely fogalma és megépítésének irányelvei. Klny. A Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem 1933-34. évi évkönyvéből. Debrecen, 1935. 15.