Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Csohány János: István király emlékezete

római és bizánci keresztyénség egészen 1054-ig - legalábbis látszat szerint egységes volt. Születése után megkeresztelték Géza nagyfejedelem fiát István vértanú nevére, arra, amit keresztyénként apja viselt. Kapott a nagyfejedelemfi magyar nevet is. Vajk vagy Vajka lett, ami tudósok szerint a „gazda, gazdag" jelentésű török szó kicsinyített alakja „gazdácska" értelemben. Gondos nevelésben részesült István. Megtanult latinul, elsajátította az olvasást, írást és fogalmazást, az egyházi írók és a Szentírás ismeretét és egy sor más tananyagot. Az akkori uralkodók között kivételesen műveltnek számított. Azok általában nem tudtak olvasni, írni pedig legfeljebb a nevüket. 997-ben elhunyt Géza, akitől István a nagyfejedelmi trónt és egy nagyjából keresztyén lakosságú országot, valamint a nyugati feudalizmus államszervezetének csíráit hordozó államberendezést örökölt. Sok munka várt rá. Egy részről önálló országhoz méltó érseki vezetés alatt egyház-, más részről nyugati mintájú államszervezetet kellett megvalósítania a hozzátartozó hivatali rendszerrel, törvényekkel, igazságszolgáltatással, hadsereggel. Aztán el kellett mindezt ismertetnie mind a pápával, mind a német-római császárral, s megőrizni Magyarország szuverenitását. Saját magának királyi címre volt szüksége mindezekhez, úgy azonban, hogy ne kelljen a királyi cím megkapása érdekében hűbéri esküt tennie. Itthon mindenekelőtt rokonával, Koppánnyal szemben, trónja megvédése hárult rá. Koppány a régi lovas nomád hagyomány szerint - mint a család legidősebb férfi tagja - igényt tartott a nagyfejedelmi trónra. Ő az ország harmadik főméltósága, horka vagy harka volt, és Somogyban nagy területet kormányzott. Igaz, hogy Koppány keleti keresztyén volt, de felkelésekor csatlakoztak hozzá a még nem keresztyén vagy a keresztyénséggel elégedetlen, ősi magyar hitvilágukhoz ragaszkodók is. István serege Veszprém és Várpalota között legyőzte Koppány seregét, maga a horka is elesett. A későbbi években még kétszer, előbb a gyula, aztán Ajtony herceg seregével kellett szembeszállnia Istvánnak hatalma megőrzéséért: sikerrel tette. 1000-ben István egy zseniális diplomáciai lépéssel Szent Péternek ajánlotta fel országát, és úgy kért koronát. A korona és a királyi cím adományozása a német-római császár jogkörébe tartozott, de Szent Pétert a császár is maga felett állónak ismerte, és tekintve, hogy III. Ottó császár éppen II. Szilveszter pápánál tartózkodott, amikor István követségében Domonkos missziós püspök megérkezett, a császár hozzájárult ahhoz, hogy Szent Péter utódja úgy adjon királyi koronát Istvánnak, hogy ne kötelezze hűbéri esküre. Ezzel önálló keresztyén országnak nyilvánította Magyarországot Nyugat-Európa lelki és politikai vezetője, a pápa és a császár. Magyarország belépett a nyugat-európai keresztyén államok közösségébe. Domonkos püspököt érsekké nevezte ki