Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Csohány János: István király emlékezete

II. Szilveszter, és vele küldött királyi koronát Istvánnak, továbbá pápai legátust. 1000. december 25-én vagy 1001. január l-jén királlyá koronázta Istvánt Domonkos érsek. István ezután kiadta az esztergomi érsekség alapító okmányát, és kinevezte Domonkost az esztergomi fő egyházmegye, gyakorlatilag Magyarország katolikus egyházának érsekévé. A pápa megerősítette ezt az okiratot, és apostoli jogkörrel ruházta fel Istvánt, hogy kiépíthesse az egyházmegyéket és a katolikus egyház egész szervezetét. Élete végéig tartott ez a folyamat. Végül két fő egyházmegye, az esztergomi és a kalocsai érseki, és további nyolc egyházmegye püspöki vezetéssel létesült. A püspökségeken székeskáptalanokat állított fel, amelyek kanonokjai a püspökök hivatalnokai, szaktanácsadói és a káptalani iskola - beleértve a papi szemináriumot is - tanárai voltak, A társaskáptalanok a püspöki székhelyeken kívül láttak el közjegyzői, jogi tanácsadói és iskolavezetői feladatot. Nagy léptekkel folytatta a király az édesapja által megkezdett kolostori hálózat kiépítését. Ebben gazdag magánszemélyek, nagyurak is részt vettek, akik családi monostorokat alapítottak. István nem feledkezett meg arról sem, hogy bizánci rítusú kolostorokat létesítsen. A kolostorokra sokféle feladat hárult. A kor embere legfontosabbnak azt tartotta, hogy a szerzetesek, apácák imádkozzanak a kegyes alapítóért és családjáért, a királyért, az országért, egy-egy terület népéért. Temetkezési helyet biztosítottak az előkelőknek, de iskolát működtettek és más kulturális feladatot is elláttak, könyveket másoltak, szereztek, orvosi, kertészeti, földművelési, építészeti és kézműves kultúrát terjesztettek, szegénygondozást láttak el. Kiépült a plébániák rendszere. Minden 10 falu templomot épített, plébánost tartott el, és vasárnap, ünnepnap kötelezően részt vett a szertartásokon, illő áhítattal. A bizánci rítusú magyarok háborítatlanul gyakorolhatták vallásukat, hiszen még kolostoraikat is gyarapította a király. Géza Gizella bajor hercegnőt adta fiához. Rokonságba került így a német császári dinasztiával. III. Ottó utóda, II. Henrik (1002-1024) személyében István sógora uralkodott a császári trónon. Kölcsönösen jó viszonyt ápoltak Istvánnal. II. Konrád császár kísérelte meg 1030-ban, hogy vélt hűbéri jogait érvényesítse a magyar király felett, azonban István kiszorította seregével az országból a császárt. Még korábban (1014-ben és 1018-ban) két sikeres hadjáratot vezetett István a bolgárok ellen, II. Baszileiosz bizánci császár szövetségeseként. 1018-ban visszaszerzi Vitéz Boleszláv lengyel királytól az elhódított Morva vidéket. Hadi és külpolitikai sikereit annak is köszönhette István, hogy befejezte a Géza által kezdett haderőreformot és az államszervezet kiépítését. Jelentős számban telepített nyugati lovagokat, akik megtanították a nyugati hadviselést és a nyugati fegyverek kezelését a királyi seregnek. Nyugati mintára, terü-