Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Vajda Mária: Egy felvilágosodás kori falucsúfoló történetről

Hanem gyújts rá osztán vidd fel ezt a' baltát Ezzel ütögesd m[eg] a' fának az odvat Ekkor majd kijönnek a' méhek ,s a' kasba Szállnak, mint Váradonn az Urak a' Sasba. Nem gondolvánn Czonka semmi tsalárdságot Megy a' fára, és m[eg] rázvánn egy nagy ágot Rá üt az odüra hát im a' sok pará's Hegyess tő fulánkú ketske és ló dará's Omlik az odúbúi az öreg dádéra Ki n[em] készülvénn e' kemény prádéra Nem állhatvánn végre a' nagy ditsősséget Le hajtvánn baltáját aló egy bukfentzet Vetett le a' fáról, de itt is mit nyere Azt h[ogy] lába hasa keze és tenyere, Szóval egéssz teste tövissel lett tele Mert az alatt Kói tövisset szeldele, ,S azzal mindenütt m[eg] rakta fa allyát így várta a' fáról nevetve komáját Majd h[ogy] a' tűzess kő m[eg] n[em] ütötte most Mérgibe a' fáról le esett vén tzirmost Szidja a' komáját ki őt igy rá szedte Átkozza h[ogy] őtet illy bolondá tette De mint h[ogy] az esés, s az illyedség is nagy volt Az esze szegénynek még most hellyénn sem volt Illy Confusióból midőnn öszve szedte Magát, a' beszédet illy formánn kezdette Bastom a' szerentséd te vén huntzfut Kói Hogy farod törnék be a' Lányi fakói Sardikhets mordikhets, bastom a' Viredet Az Isten soha se áldjon m[eg] tigedet Hogy a' kanál fülű fekete Angyalok Ragadjanak téged pokolig de gyalog A hol a' mennyei Darasok és Méhek A mellyek mindenkor farkas módra éhek Csipkedjenek öszve rohanjanak te rád Ugy h[ogy] e' prédára m[eg] aljon szemed szád Szemed a' gyehenna völgyének hollói Kaparják ki még ma te vén huntzfut Kói Meg álly mert ha ezt neked vissza n[em] adom Mérgembe a' kukhert m [eg] eszem fogadom