Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Vajda Mária: Egy felvilágosodás kori falucsúfoló történetről

így dörmögte végig a' falut az a' vén Czirmos, tsattogtató fogát öszve vervénn. Már messziről jőnek szaladva rajkói Gondolvánn h[ogy] lépes mézet adott Kói. Kiált a' nagyobbik Apa egy kis mézet Ő is káromkodva rút szemmel rá nézett 'S úgy vágott derekánn keresztül mérgibe Hogy a' lábát vágta mindjárt a' seggibe. Megy a' második is mond nékem is agyál Ollyat mint bátyámnak most amoda adtál. Ő már eszi is ott á mézet le ülve. Ekkor az Öreg Úr méreggel el telve Nesze ördög atta lakj jól lompos mézzel ,S ekkor úgy ütötte pofonn azt jobb kézzel Hogy mindjárt ki fojt a' jobb szeme fénnyé Ezt látvánn az Annyok szalad kiált ennye Tán el ment az eszed vigyen el a' binga Mit tsinálsz rajkódnak lásd már kettőt finga Ha még egyet fingik mindjárt el ragadja Az átkozott halál az Ördögnek adja Hallgass te vén kurva bastom á Szerentséd Ehetném ha főztél hozdbé azt á lencsét Illy bolondá ember még soha sem teve Nézd kezem, fejem, derekam millyen leve Meg álly Kói mert ha ezt vissza n[em] adom Mérgembe á kukhert m [eg] eszem fogadom. 3IK POHÁR BOR Illy fogadást teve Czonka bosszújába De minden fogadás esett tsak hijjába Mert mig azonn töri fejét a' vén kába Miképp kerithesse Kőit hálójába Az alatt Kói Úr ismét módot talált Hogy tréfálja m [eg] még egyszer a' vén komát El megy egyszer hozzá kérdi tőlle nohát Ä raj fogás utánn h [ogy] érzi kend magát Nosza m[eg] haragszik Tsonka tsikorgatta Fogat, n[em] szedsz többet engem rá ebatta De tudd m[eg] h[ogy] még ezt ugyan vissza adom Különben a' kukhert m[eg] eszem fogadom