Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Vajda Mária: Egy felvilágosodás kori falucsúfoló történetről

Ragadjon pokolig, h [ogy] ott a' sok füstöt Nyelő Szép Apáddal foldozd az az üstöt A mellybe a' magad szinü Atyádfia Az ördög perseljen tepertővé piha Be bolondá tettél forgós teremtette De vissza adom m[eg] lásd forgós teremtette. Ne haragudj mond Czonka nevetve Hisz tréfa az tudom vissza lesz fizetve Üssön m[eg] á Mennykő az illyen tréfával Nem vagy nékem komám komázz a' kutyával Ezzel bé rántotta Kói az ajtaját Átkozta mérgibe a Czigánynak Apját Két holnap tölt bele mig m[eg] gyógyult keze Meg ürült erszénnyé ,s elfogyott a' reze Az alatt a' Czigány látogatására Sokszor el ment mondvánn én a' nagy Devlára Esküszöm jó komám h[ogy] a' tsak tréfa volt Magam sem akartam de hiszen már m[eg] volt. 2IK POHÁR BOR. Kói már meg gyógyult, de n[em] felejtheti A minapi dolgot azért hogy ejtheti Verembe a' Czigányt arról gondolkodik Agyába is arról nyughatatlankodik Hogy annál jobbann m[eg] bosszúihassa Czonkát Jó szivét mutatja sótt szalonnát sonkát Mindent bőven adott néki a' mit tsak kért Sőtt a' mi több még egy kas méhet is igért Kap rajta a' Czigány köszöni ezerszer Majd el megyek érte édes komám egyszer. Jön Czonka is egyszer veress méh kosárral Kevélykedik vélle mint király a' várral Gondolja h[ogy] már ő majd méhes gazda lessz. Rajta a' faluba túl még a pap se tesz. No Koma hol a' méh el jöttem érette Adja ide hamar ugy is m[eg] igérte Jer koma mond Kói a' kertbe lessz egy fánn Mert ma eresztett m[eg] egy kasi méhem osztán A raja erre a' magoss fára szállá De némely része egy odúba bujkála.