Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Vajda Mária: Egy felvilágosodás kori falucsúfoló történetről

A' haja, bajusza, képe barna fényes, Mint az Anglus Csikó teste kartsu kényes Fogai szájából szépenn fejéredtek Fekete szemei vidámonn fénylettek Ha mikor foltos zöld mentéjét rá vette ,Sarkanytyús tsizmáját fel húzta, ,s fel tette Fejébe a' magoss tetejű kalapot Veress nadrágába sem Bírót sem Papot Sőtt még vajdáját is kutyába se vette ,S más baját ő akkor kényesenn nevette. Ezenn vén kovátsnak egynéhány rajkói Voltak, kiknek kereszt Apjok a' Vén Kói Egy öreg magyar volt abban a' helységbenn Ki m[eg] unvánn magát a' nagy korhellységbenn Látogatni mégyen egyszer az ő setét Színű komájához mond jó estét Hozta Isten kendet, mondja a' serpenyőt ,S üstöket foldozó és hasadt tekenőt Eszkábáló koma, hát mi újság Kói Az h[ogy] ehetnének a kentek rajkói Én bizony m[eg] unván magam otthonn mondok Majd el látok erre h[ogy] tőllem a' gondok Múljanak ,s az idő telyen, - hát jóltette Kend komám h[ogy] útját most mi felénk vette. Üljék le kend nállunk itt á pipa tele Itt a' tűzess fogó gyűjtsék rá kend vele. Lát Kói egy szántó vasat kérdi kié K bizony felele á Beleznaié Most éleztem m [eg] de munka is van rajta Meg nézheti ezt a' Császár is no rajta Kói is akarja a' vasat felvenni fel veszi, de bezzeg n[em] tudá le tenni Mert a' szántó vas melly már m[eg] hültnek látszott Fekete volt, de mellett m[eg] szikrádzott A mint hát hozzá nyúlt kezéhez ragada Ugy h[ogy] a vén Kói kezéhez ragada. Kínjába ugyan te átkozom a barna Lelked, h [ogy] szádba az Urad ebe szara Hogy a' Nagy Váradi igazság szolgája /:hóhér:/ Fojtsa beléd rongyos Lelked vagy a gója