Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Márkus Béla: Makovje-medovje haluske

hatatlan bűnéül rónak fel, és nemcsak az igazságszolgáltatás emberei, hogy miután kudarcot vallott a szlovákok államához való csatlakozás gondolata (hiszen nem szlovák, hanem csehszlovák köztársaság jött létre, „a nagy szlovák nemzettudatot Masarykék beolvasztották a csehekébe"), a szlovák autonómiát a román államiság alatt akarta megvalósítani. Főleg akkor, amikor - a Tanácsköztársaság idején - az Alföldnek ezt a részét a francia csapatok nyomában a románok szállják meg, s ő az istentiszteleti szolgálatoknak is elébe sorolja a Romania mare ügyét - „odavan szívélyes kapcsolatokat ápolni kedves megszállóinkkal és kifosztóinkkal" „a szlovák hazafiság bűvöletében" előbb csak kinyilvánítja a „Nagyromániához való csatlakozás hő óhaját", majd augusztus közepén egy népgyűlésen ki is kiáltja e csatlakozás tényét. S ha Bacovszky szinte teljesen magára marad is, elszigetelődik falubeli társainak többségétől, a távollétében megtartott bírósági tárgyalás mégis olyan vádpontokban hozhat és hoz is döntést, amelyek a (magyar) haza elárulásától elválaszthatatlanul a (szlovák) nemzeti összetartozás gondolatának megerősödésével függenek össze. Ami az ő esetében az öntudatosodás, a közösséggel való azonosulás példája, az Osztatni Andráséban az erkölcsi hitel elvesztéséé, morális meggyengüléséé és magára maradásáé - a Jadviga párnájában így ellentételeződnek szerepek és értékek. A naplóíró ugyanis félelmében és önzésében, vagy talán gyanútlanságában besúgó lesz, a tiszteleteshez kapcsolódó összejövetelek, tervek jelentője, majd amikor fény derül erre, a legjobb cimborái tagadják meg a kapcsolatot vele. Az is az ellenpontos szerkesztés elemei közé tartozik, hogy fény derül mind a hatalom képviselőinek, köztük a megyei csendőrkapitánynak, mind az alattvalóknak, kupeceknek és cselédeknek, a legkülönfélébb foglalkozásúaknak a véleményére. Az emlékezet kimagasló helye, a nevezetes eseményeknek az a sora, amely a háború után újrarajzolta az országhatárokat, kiteljesítve az egyik nemzetét, megcsonkítva a másikét, itt önállóságra serkentve, ott bénaságra kárhoztatva - mindez a maga összetettségében és bonyolultságában mutatkozik meg Osztatni András, a felesége és fia közös naplójának lapjain. Az ellentétek, „oppozíciók" elve szerint egy-egy mű szerkezeti elemein túl szembeállíthatóak egymással maguk a regények is. A híres eseményeket tekintve a Jadviga... és a Milota kínálja ennek lehetőségét, hiszen az első, illetve a második világháború távolban zajló csatái, ütközetei mindkettőben „alaposan fölzaklatták a népet", akárcsak utánuk az autonómia megteremtésének, az anyaországhoz történő csatlakozásnak, illetve a kitelepedésnek a kampányai. Mint a középső regényben, kampányt ellenkampány követ, a hivatalos szlovák küldöttségek távozásra buzdító szónoklatai után a helyben maradásra biztató kommunisták következnek, maga Rákosi Mátyás is megjelenik, akinek „viszolyogtató lelkesedéssel tapsol a nép". Tapsol és - távozik, legalábbis jelentős számban. Osztatni viszont azt rögzíti, hogy szlovák testvérei forradalmi