Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Phyllis Zagano: Katolikus női diakónusok

A 2003. szeptemberi dobogókői „női konferenciára", főként annak bevezető előadására emlékezve, tisztelettel és szeretettel Helénának ajánlom az alábbi cikk fordítását: Bárdosy Éva Katolikus női diakónusok y Hol tartunk? // (America, 2003. február 17-t száma) \/ H/ Nemzetközi Teológiai Bizottság jóváhagyott egy tanulmányt a diakonátus kérdéséről 2002. szeptember 30. és október 4. között tartott konferenciája alkalmával. Utána hírügynökségek a valóságnak megfelelően arról tájékoztattak, hogy a női diakónusok ügyét nem söpörték le végleg az asztalról, ám a bizottság főtitkára, Georges Cottier domonkos szerzetes úgy nyilatkozott, hogy a tanulmány továbbra is kitart a nőknek a diakonátusból való kizárása mellett. A 70 oldalas francia nyelvű munkából valójában sem az engedély, sem a tiltás nem szivárgott ki a médiához. Mint minden munkadokumentum, amely valószínűleg előbb a Hittani Kongregáció elé kerül, ez a tanulmány sem egyéb, mint rövid és válogatott történeti és teológiai összefoglalás a diakonátusról. A nők diakonátusának kérdése legalább 20 éve a Nemzetközi Teológiai Bizottság előtt van. Az eredeti tanulmány, amelyet még VI. Pál pápa kért a bizottságtól, el is veszett. Mivel azt nem publikálták, egy cikk jelent meg 1974ben az Orientálta Cristianában egy akkori bizottsági munkatárs, Cipriano Vagaggini tollából, aki összegezte, hogy a nők diakónussá ordinálása a korai egyházban szentségi volt. S amit az egyház egykor tett - javasolta a szerző -, azt ma is megteheti. Más szakértők, Vagaggini előtt és után hasonló eredményekre jutottak, de a jelenlegi dokumentum csakis a kétségeket idézi, és fáradhatatlanul kerülgeti ki azokat a következtetéseket, amelyek szerint nők egykor igenis megkapták a szent rend egyik-másik fokozatát. Egy dolog sajnálatosan egészen világos: az új dokumentum aprólékosan vigyáz és fundamentalista módon törekszik arra, hogy bizonyítsa ki nem fejtett állítását: nőket soha nem szenteltek (diakónussá sem), és nem is lehet őket fölszentelni. Teljesen elmegy amellett a szembeötlően nagy történeti és teológiai bizonyosság mellett, hogy nőket bizony szenteltek diakónussá. Érvelni próbál amellett is, hogy mivel a diakonátus a szent rendből való részesedés, az pedig kizárja magából a nőket, csatlakozva ezáltal a nyelvhasználathoz is,