Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Cs. Nagy Ibolya: Elviselhető-e a zseni?

Csokonai kontra Kollégium örökös perében a Kollégium súlyos vétkességét hangsúlyozza. Nála nem a város, hanem a Kollégium lesz a rossz értelmű „maradandóság" megtestesítője. Másfelől, erős áthallhatóságai okán, az európaiban szükségképpen létező, létezhető nemzeti jelleg, kultúra, egy nép önazonosságtudatának megőrzéséért perelve, csakugyan érzékelhető szeretettel és hűséggel távlatosabbá teszi Csokonai filozófiai eszmerendszerét. Szabó Magda a kollégiumi döntés mögött a jó értelmű reálpolitikát látja, s a lépés áldozathozatal jellegét hangsúlyozza; Páskándi Géza, a zseni, a mindenkori zseni magasabbrendűségét láttatja. G. Nagy Ilián elsősorban az európai-nemzeti bonyolult kérdéskörébe emeli a valahai debreceni diák, a magyar irodalomtörténet egyik óriása minden korban vitákat inspiráló, metaforikussá növelhető sorstörténetét. Érdemes volna a darabot - ama szkíta sallangok lefaragása után - színpadon is kipróbálni. Ortutay Gyula Fedics Mihály mesemondótól hall egy mesét Csokonairól {Nyugat, 1940/6). Ebben a költő, a protestáns debreceni poéta, az ökonómia jegyében, a pápához megy, s beáll hozzá - inasnak. S ott minden nap lemásolja azokat papírlapokat, melyeken két galamb (a Szentlélek?) üzen, tanácsot adva földi dolgaihoz, munkájához a pápának. Egy könyv lesz ezekből a lapokból, amely „minden titkot magában" foglal. Mintha Csokonai önnön élete volna az a saját kezűleg lemásolt könyv: s a lapjait nem lankadó izgalommal vizsgálja, kutatja az utókor is. A „jövő század" meg az azt követő, s immár ez a huszonegyedik is. Mi ez, ha nem maga a halhatatlanság? A zseni korokat átívelő, örök élete?