Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Cs. Nagy Ibolya: Elviselhető-e a zseni?

Elviselhető-e a zseni? Páskándi Géza - és mások - Csokonai-képe \Jrók, költők bújtak ki köpönyege alól, irodalomtörténészek birkóztak szellemi, poétikai hagyatékával, próbálták s próbálják értelmezni ezt a halhatatlan életművet, s mindazt a körülményt, amely meghatározta azt. Főképpen, hogy szülővárosa ellenére, annak „renegátjaként" lett-e naggyá a költő, ahogyan Kazinczy vélte hajdan, vagy ellenkezőleg, a „város hagyományiból nőtt ki" a poézise: ahogyan Julow Viktor vélte. A buta maradiság gyönyörködött a zseni elnyomásában, a Kollégiumból való kiűzetésében, vagy „a korabeli Magyarország egyik legerősebb kisugárzású kulturális központjában" élt Csokonai, s kaphatta e várostól a költőlét legnagyszerűbb indítékait? Ady is úgy gondolta: „Debrecen szülte s megölte" a költőt. Móricz azt írja 1925-ben: „szülővárosának vértanú áldozattal Jeláldozott gyermeke. De Csokonaiban megvolt a madár kirepülő vágya, nagyszerű s szép száguldásban próbált ki-kirohanni az anyai fészekből, hogy végül arra szoruljon, hogy debreceni monda szerint élete végét mégiscsak özvegy anyja házában élje le, s hogy házsártos anyjától valamit meneküljön, egy ruhaszekrényt állított az ablak elé, abba a szekrénybe tett egy széket és kis asztalt: így csinált magának külön szobát, ahol a múzsáknak áldozhassa tüdővészes élete utolsó lihegését". Vagy így volt, vagy sem. Ha legenda is: a nyomor igaz belőle. Áldozat vagy renegát? Törvényszegő, betörhetetlen deviáns vagy föláldozott zseni? Lezáratlan kérdések a költő körül, ma is. Centrumukban az életút legismertebb s legmeghatározóbb, mert sorsfordító mozzanatával: a kollégiumi kiűzetéssel. A szenvedéstörténet első stációjával. 1795 fordulópont - s korántsem egyértelmű megítélésű - Csokonai életében. Közismert mozzanat: legátióban van épp, Pesten át megy haza, s ott van Martinovics Ignác és társai kivégzésekor a Vérmezőn. Késve érkezik Debrecenbe, a Kollégiumba, nem tud elszámolni a legátiós pénzzel sem, június 20-án az iskolai törvényszék - számos előzmény, több forduló után, bonyolult ok-okozati összefüggések alapján - kizárja az intézményből. De hozzátartozik a képhez: még az ítélet előtt, június 15-én nagy beszédet mond a diáktársai előtt. Vádolja „üldözőit", az összeesküvés gyanújával bör-