Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”

időzítés. Tóth Imre, majd Ambrus Zoltán nem játszat tragédiákat: modernizálják a színházat, arról nem is beszélve, hogy a nemzet leendő színészei is akkor és ott próbálgatják szárnyaikat - velük nem tudván versenyezni, Lugosi maradhat továbbra is elegáns hősszerelmes

30

. A szerepínség elől menekül a filmgyártásba, ahol végre, ha nagy szerepeket nem is kap, de legalább nagy rendezők, így a szintén „debreceni" Deésy Alfréd keze alatt dolgozhat - még ha kezdetben álnéven is. A Nemzeti Színház művésze nem alacsonyodhat le a filmhez.

31 Ily módon, azt kell megállapítanunk, hogy Lugosi Béla színpadi pályafutásának csűcsa a Debrecenben eltöltött két évad volt: soha ezelőtt és ez után nem nyílt többé lehetősége a szabad önkifejezésnek-önmegtalálásnak nagy szerepeken keresztül való kísérletére és megvalósítására. A Debrecenből való távoztakor megjelent búcsúzó szavak egy fényes karrier lehetőségét vetítik elénk. „Pályáján a legjobb irányban folytonosan előre haladó művészünk, Lugosi Béla búcsúzott tegnap este. Nagy intelligenciájú, képzett művészt veszít el társulatunk benne. Soha nem túlozó, finom előadásával, mindig stílusos játékával sok élvezetet szerzett a közönségnek. (A búcsúelőadáson) a közönség meleg szeretettel sokszor kitapsolta. Szép koszorúkat és csokrokat kapott a búcsúzó művész, köztük a jó barátokéin kívül a Csokonai Körtől, az úri kaszinótól, a diákságtól és a jogászoktól"

32 - vagyis a debreceni értelmiség színe-javától. Lugosi egyszer lépett fel a Csokonai Körben, amikor ezen a tavaszon a március 15-i ünnepségen Petőfi, Ábrányi és Szávay Gyula-verseket szavalt

33 - az úri kaszinóban viszont annál többször. A fényes színpadi pálya éppen ott törik meg, ahonnan felszárnyalnia kellett volna - de mindaz, ami már Debrecenben is vele volt, elkíséri élete során: vele maradnak a versek, a játékszenvedély és a démonok. 30 Lásd erről pl. Kosztolányi kritikáját: RÉZ Pál (szerk.): Színházi esték I. Bp., Szépirodalmi, 1978. 646. és SZÉKELY György: Az aranykor és árnyéka. In: (KERÉNYI Ferenc szerk.): A Nemzeti Színház 150 éve. Bp., Gondolat, 1987. 89-96. 31 A film számára Deésy fedezte fel Lugosit - truppjában ő volt az egyetlen színész - valószínűleg tőle kapta a világ akkoriban első számú filmművészetét képviselő dán színészekhez hasonló hangzású „művésznevét": Olt Arisztid (lásd még a Földváry Jóskából lett Dán Norbert esetét). Vö.: DEÉSY Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon. Bp., MNFAOSZMI, 1992. 121-123. 32 Debreczen, 1910. május 13. 33 ASZTALOS-LAKNER-SZABÓ: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005. 179.