Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”
Egy film körül kialakuló kultusz nem feltétlenül vonatkozik az egész műre: sok esetben nem is maga a film, csak annak valamely eleme kerül be a kultikus körforgásba: a szereplők öltözetei, rekvizítumai, sokat idézett mondatai, a rendező vagy a színészek személye, a filmzene, a korérzés vagy egy generáció életérzésének megragadása - függetlenül a minőségtől, illetve maga a minőség; bármi, ami alkotói számára nem volt felismerhető benne, mégis a rendkívüliség hatását kelti. 34 Ha azonban ezen elemek révén egy film kultikus státust nyer, akkor kultikussá válik minden, vele összefüggésben lévő dolog: ekkor szövődnek legendák a forgatás, a szereplők, a rendezés, a körülmények köré, ekkor válik minden, a színészek által megérintett tárgy relikviává, s ekkor válik a színész magává az eljátszott figurává: a rajongók szemében eggyé válik a szerepével: nem lesz többé olyan lehetetlen dolog, amit el ne hinnének róla. A kultikus viselkedés, a rajongás lényege éppen e feltétlen hitben rejlik, nem lehet kívül kerülni rajta: s éppen ezen a naiv hiten gazdagodtak meg Hollywood urai. A közönség feltétel nélkül hitte, hogy Mary Pickford harmincévesen is az a loknis hajú kislány, aki a filmjeiben, s megőrizte ártatlanságát - noha a producerek éppen ennek a látszatnak az őrzéséért nem engedték hosszú éveken át férjhez menni - féltek, hogy a közönség elfordul tőle, ha összetörik a nimbusza. Ugyanezért nem hagyták felnőni Mickey Rooneyt, nem hagyták nevetni Garbót, nem lehetett rosszfiú Gary Cooper, s nem lehetett jó Bogart. 35 „Hollywood számára lehet valaki sztár anélkül, hogy nagy színész volna elegendő, ha valami más mágneses tulajdonsággal rendelkezik - és lehet valaki nagy színész anélkül, hogy sztár lenne belőle." A sztárság feltétele - furcsa módon - a kellőleg erős egyéniség: hogy a színész képes legyen minden filmben pusztán önmagát adni, ha „őszintén meg tudja jeleníteni saját - tehát nem a figura - természetes jellemvonásait." 36 Ha ilyen jellemre akadnak a producerek, aki még fotogén is, az a sajtó segítségével könnyen sztárrá tehető - egy igazi színésznek azonban sokkal nehezebb dolga van. Egy színész alakítani, játszani akar, ehhez pedig történetek kellenek - s ebből van a legkevesebb az álomgyárban. A tipikus szereplőknek elég a típustörténet: a néző felismeri és azonosul velük: a befogadás, a megértés linearitása és közvetlensége nem szenved törést. Hogy Tod Browning Drakulája miért lett olyan sikeres, abban a fenti tényezők szinte mindegyike közrejátszik, de, mint írtuk, legfőképpen és mindenekfelett Lugosi Bélának köszönheti a bizony meglehetősen gyenge film a hirtelen kialakuló őrületet - a rajongás tulajdonképpen ő körülötte csapott fel, s ez 34 Vö.: WIKIPEDIA: Kultfilm; Kult (Status). 35 Vö.: G. C. CASTELLO: Az isteni sztárok. A film mitológiája. Bp., Gondolat, 1972. 36 CASTELLO: i. m., 34.