Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”

rint, és Lugosi Béla szubjektív nézőpontjából. A kultusz kialakulása szociológiai problémában gyökerezik, később azonban a történeti kontextustól elszakadva, csak magát a figurát mitizálva támadt föl újra. Éppen ezért szükséges a kultuszt két korszakra bontani: egyrészt Lugosi saját korának, a Drakula első nézőinek körében kialakult kezdeti rajongás okait felfejteni, amely még eleven hatással volt Lugosira magára és pályájának alakulására; másrészt a kései, utólagos kultusz feltámadásának és működtetésének módozatait vizsgálni. Ez a „kései" kultusz ugyanakkor a kezdetektől folyamatos is, hiszen az első hangos horrorfilm látvány- és eszköztára határozza meg a horrorfilm műfajának látványvilágát a mai napig, s a Lugosi-féle Drakula-alakítás az összes utána következő Drakula vonásait: bárki is játszotta később a szerepet, hozzá képest határozta meg magát - de minden alakítás mögül Lugosi néz vissza ránk. A kultusz tehát nem pusztán személyes, hanem filmtörténeti vonatkozású is. Dolgozatunk ugyanakkor egy újabb aspektussal is színesíti a Lugosiról kialakult képet, és megpróbálja kultikus szempontok szerint értelmezni az eddig az értelmezők látóköréből kiesett színpadi pályafutást: különös tekintettel Lugosi Debrecenben játszott szerepeire. * A Drakula körül bemutatásának idején azonnal felcsapott a rajongás lángja: a Lugosi megtestesítette rejtélyes gróf figurája konkrétságában, azzal, hogy alakot adott a gonosznak, valami váratlan felszabadító erővel hatott a harmincas évek gazdasági válság nyomorította és a bajt hozó erőket saját magán kívül álló, ismeretlen okokban felismerő közönségére. A film a gonoszt, az ismeretlen és titokzatos jövő rémét az irreális létszférába transzponálta, egy idegen alakját adta neki, megerősítve ezzel a nézőt önmaga vétlenségének hitében, s ezzel megváltotta szorongásaitól. Mindazonáltal a történetnek magának valószínűleg nem lett volna ekkora sikere Lugosi Béla szerepformálása nélkül, aki a színpadról és a némafilmből hozott látványos gesztusaival, fenséges kiállásával és méltóságával, a szavak lassú és idegenszerű kiejtésével és a gonoszt közöttünk járónak és felismerhetetlennek mutató maszk-nélküliségével lenyűgöző hatást gyakorolt a nézőkre: a gróf titokzatosságából eredő félelmetessége, gonoszsága, a felsőbb erők fölötti hatalma és ereje, a figura erőteljes erotikus töltése elsősorban a nőket kergette ájulásba: a majd ötvenéves Lugosi sikerei e csúcsán több levelet kapott hetente rajongóitól, (és több feleséget fogyasztott) mint Hollywood királya, Clark Gable. Az alakítás egyértelműsége és az ezt kihasználó reklámkampány egy életre aláásta Lugosi jó hírét: soha többet nem moshatta le magáról, hogy nem vér-