Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”
szívó. Életét végigkísérték az azóta is folyamatosan születő - s még saját feleségei által is terjesztett-tódított - legendák gyanús szokásairól, éjszakai életéről, s később már hiába próbálták maguk az újságírók bizonygatni, hogy Lugosi valójában nem ilyen: kedves és rendes, hétköznapi ember - noha egyik állítás éppúgy nem volt teljesen igaz, mint a másik. Lugosi azonban csak mint Drakula volt érdekes, s pletykálni is csak ekként volt érdekes róla - teljesen átlagos magánélete nem illett egy sztárhoz. A gróf figurájának lényegi, alapvető vonása idegen volta: idegen, mert egy megfoghatatlan, terület-nélküli országból érkezett, s idegen, mert kívül áll a társadalmon, nem tud beilleszkedni abba, csak élősködik rajta, mert ez a végzete. Lugosi alkatilag sugározta ezt az idegenséget, amelyet csak felerősített az európai magaskultúrát jelentő arisztokratizmusa és jellegzetes akcentusa - az pedig, hogy ő maga is Drakula szülőföldjéről érkezett, csak megkönnyítette a néző számára a képlet felállítását: Lugosi maga a gonosz, maga Drakula. Ennek az azonosíthatóságnak adott tápot az is, hogy a film kezdő képsorai, a Borgó-hágón található Drakula-kastély környékén játszódó jelenetek magyar vidéket ábrázolnak: a kocsma falán magyar feliratok hirdetik a kínálatot, a parasztok magyarul imádkoznak, a kocsis magyarul utasítja vissza a fuvart. Annak, aki nem ismeri fel a nyelvet, mindez persze pusztán egzotikum, de a rajongóknak, akik már tudják Lugosi magyar származását, rejtélyes összefüggések megteremtésére adhat okot. Ha Drakula alakja lehetett az amerikai néző számára a „bonyolult, beteges, zavaros, de csodálatra méltó európai kultúra kifejeződése", akinek hatalma „az ősi kultúra és a titkos tudás" útvesztőjében 3 rejlik - akkor magyar (európai) származása révén a színészre magára is kiterjeszthető a kultúra hordozta titkos tudás vélt hatalma, s ez kellő alap a színész kultikus figurává és legendák főhősévé válásához. (A magyarság, mint idegenség a Drakula-tematikát később feldolgozó filmek rendezőinek kezében is fontos identifikációs eszköz: pláne, ha a filmben „Béla" is játszik. A fekete macska vagy A láthatatlan sugár „Magyarországon" játszódik magyar szereplőkkel, aláfestésként magyar zenei motívumokkal - a Lugosi alakította pörgebajszú cigányt a Farkasemberben pedig egyenesen Bélának hívják! 4 ) 3 KIRÁLY Jenő: A virágzó nő titka: a rém (Tod Browning: Dracula). In: Frivol múzsa. A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája. II. Bp., Tankönyvkiadó, 1993. 681-682. 4 Edgar G. ULMER: The Black Cat (1934); Lambert HILLYER: The Invisible Ray (1936); George WAGGNER: The Wolf Man (1941). Érdekességként említjük meg itt, hogy valószínűleg Lugosinak ettől az idegenséget a magyarsággal azonosító titokzatosságától eredeztethető az a ma is számtalan esetben alkalmazott hollywoodi gyakorlat, hogy a gyanús idegenek egzotikus nyelve tulajdonképpen a magyar: szinkronizálatlan filmek legyőzött ellenségeinek szájából gyakran hallunk magyar mondatokat. Az egyik legfrissebb példát Sam Mendes filmrendező szolgáltatja egy interjújában: a közelebbről meg nem határozott nemzetiségű idegenlégiós szerepére olyan színészt keresett, akinél jól hallható „a szaftos magyar akcentus". Népszabadság, 2006. január 27.
