Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Kabdebó Lóránt: Az Einstein-szindróma Szentkuthy Praejében

volt az életem. Minden táj gyönyörűsége, állatok, növények biológiája, kísérleti színházak, múzeumok voltak éjjelem-nappalom. Élményeimet figurákkal, regényszerű cselekménnyel akartam kifejezni. A Prae címet adtam: jelezve, hogy ez a kamasz-könyv csak készülődés későbbi művekre." Ezzel a mindent kinyitó prelúdiummal ráérzett arra, amit majd a századvég kultúrtörténésze imigyen összegez visszatekintve: a természettudomány mond ellene a jól megalapozottnak feltűnő világrend elképzelésének. Annak az európai ok-okozati összefüggéseket kereső és törvényekben megmerevítő gondolkozásmódnak, amely az utóbbi századokban Kepler, Galilei, Newton nevéhez kapcsolódott. „A modern világ 1919. május 29-én kezdődött, amikor a NyugatAfrika melletti Principe-szigeten és a brazíliai Sobralban a napfogyatkozásról készített felvételek megerősítették a világegyetem új elméletének igazságát. Már fél évszázada nyilvánvaló volt, hogy a newtoni kozmológia, amely az euklideszi geometria egyenes vonalain és az abszolút idő Galileitől származó fogalmán alapult, komoly módosításra szorul. Az elmélet már kétszáz éve érvényben volt: ez volt az a keret, amelyben lejátszódott az európai felvilágosodás, az ipari forradalom és az emberi tudás, szabadság és prosperitás óriási bővülése, ami a 19. századot jellemezte. Az egyre nagyobb hatósugarű távcsövek azonban anomáliákra derítettek fényt. Különösen a Merkúr bolygó tért el évszázadonként negyvenhárom másodperccel attól a megjósolható viselkedéstől, amelyet a newtoni fizika törvényei előírtak. Miért?" - ezzel kezdi Paul Johnson A modem kor. A huszadik század igazi arca című könyvét.

1 Ez a kísérlet igazolta a gyakorlatban Einstein speciális relativitáselméletét. De ezzel kezdődött meg Einstein és az őt követő természettudós generáció elkülönbözése is. Einstein „szenvedélyesen hitt abban, hogy a helyességnek és a helytelenségnek abszolút mércéi vannak. Szakmai életében nemcsak az igazságot, hanem a bizonyosságot is kereste. Hangsúlyozta, hogy a világ szubjektív és objektív szférákra osztható fel, s képesnek kell lennünk arra, hogy az objektív részről pontos kijelentéseket tegyünk. Tudományos (és nem filozófiai) értelemben determinista volt. Az 1920-as években nemcsak elfogadhatatlannak, hanem visszataszítónak is találta a kvantummechanika meghatározatlanság elvét. Élete hátralévő részében, 1955-ben bekövetkezett haláláig igyekezett azzal cáfolni, hogy a fizikát egy egységes mezőelméletre próbálta alapozni, így írt Bornnak: »Ön egy kockát játszó Istenben hisz, én pedig a tökéletes törvényszerűségben és rendben egy objektíven létező világban, amelyet, meglehet vadul spekulatív módon, próbálok megérteni. Szilárdan hiszek benne, de reménykedem abban, hogy valaki valósághűbb módot vagy kézzelfoghatóbb ala1 JOHNSON, Paul: Modern Times. A History of the World from the 1920s to the Year 2000. Magyar kiadását fordította Berényi Gábor, XX. Század Intézet, Kairosz Kiadó. 2000. (A modern kor. A huszadik század igazi arca). 7.