Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben

női segítőinek utóda s a mai tudósasszony mása". 13 így tehát a néphit és a mese boszorkánya a népi tudatban a névazonosság ellenére egészen elkülönül egymástól. Mindez élesen megvilágíthatja Mátyás anyjának intő szavait is, amelyekkel az igazság, a tudás értékeit és titkait hangsúlyozza; s küzdelmét, a bűvös, gyó­gyító hatalmú és tudást adó fokhagyma megszerzéséért. Mert bár ő valóban rontó célokra használná a hagymát, mégis ott vibrál benne valami magasabb fokú öntudat és tágasabb világtudatra való törekvés, s ez végképp nincsen meg például Alajos vagy Elek bácsi jellemében, akik Mátyás kedves, bájos fe­lesége, kicsi Márta alantas és szúklátókörú csábítóiként lépnek fel. Nem vélet­len így, hogy a boszorkány ellensége, a főszereplő szellem is elismeri annak kettős természetét, illetve utal arra, amikor a titokzatosnak vélt jelenségek va­lódi és a szűkös mindennapiságot meghaladó jelentésdimenzióiról beszél: „Mi itt egyáltalában titokzatos? A fokhagyma talán, amely az örök föld nedvében és az örök nap hevében s ezer kígyó halálán beláthatatlan idők óta készül arra, hogy létrehozza a testvériséget az emberek és az állatok között! Vagy a boszorkány, aki éles és mohó elmével többet összehordott a tudományból, mint más közönséges ember, s csupán azért billent a rossz szellemek pártjára, mert a lelke csenevész maradt! Vagy talán a lidérc titokzatos, kit az ördögök fejedel­me hetvenhét tüzes állat vérén kergetett keresztül, amíg elnyerhette az önálló létezését! Hát, barátom, mindezekben nincsen semmi titokzatosság. Ellenke­zőleg; abban van homály és érthetetlenség (...) hogy az emberek hetven és nyolcvan esztendeig élnek, és ennyi rengeteg idő alatt egy kicsi szűk helyen csak kereken járnak, s apró bódulatukban még a természet dicsőségét és a csillagok vidámságát is elfelejtik!" 14 A boszorkány Sári néni még halála napján is különös önérzettel és öntudat­tal vall önmagáról: „Úgy neveztek azért, hogy boszorkány vagyok, pedig csak egy királynak voltam a szolgálója. Egy olyan királynak, aki isten is az ő sze­mélyében, csakhogy a papok istenével nem tud egyezni. Ennek az én istenem­nek sok szolgája és szolgálója van még rajtam kívül, külön világunk és törvé­nyeink vannak nekünk." 15 Felfedezhető ebben a boszorkányszervezetre és ör­dögszövetségre való utalás, amint az is a néphiedelemnek megfelelően törté­nik, ahogyan Sári néni egyrészt meggyónja bűneit a papnak, másrészt kézfo­gással átadja Elek bácsinak a hatalmát, a boszorkányságot. És ördögi gonosz­sággal még felszítja utódja elvetemült csábító szándékát, s rábízza a lidércet is. 13 SZENDREY Ákos: A magyar néphit boszorkánya. Bp., 1986. 20. -Vö. még: Népszokás, néphit, népi vallásosság - Magyar néprajz VII. Főszerk. Dömötör Tekla, szerk. Hoppal Mi­hály. Bp., 1990.; Mircea ELIADE: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok. Bp., 2005. 14 TAMÁSI Áron: Jégtörő Mátyás. Bp., 1986. 157. 15 Uo. 167.

Next

/
Thumbnails
Contents