Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben

után mehetett végbe és veszíthette el »mindennapi« jellegét. Pontosan azáltal, hogy a mese csodás alakjai és körülményei már nem képezik a konkrét és aktuális hiedelmek tárgyát".

6 A mesében előtérbe kerül a hiányosnak, töredékesnek, igazságtalannak észlelt evilági valóság korrekciójának az igénye, az általános vágyjelleg és az egyetemes jelképesség. A mese és a néphit, a mesei motívumok és mitikus hiedelemhátterük között természetesen eltéphetetlenül szoros marad az összefüggés - „a mesében a babonás történethez tartozó elemek csillannak meg, a babonás történetben a meseiek"

7 (Honti János) -, s Tamási regényére is jellemző bizonyos szempontból és bizonyos mértékig az ilyen kevertség és átmenetiség. Alapvetően azonban a Jégtörő Mátyás mégis elsősorban a meseiséget megelőző hiedelemtörténetek, hiedelemszokások világát rekonstruáló alkotásnak tekinthető, mert benne nem a mesét végső soron definiáló fikcionalitás uralkodik, amely döntő különbséget tesz élet és fantázia, érzéklet és képzelet, megélt élmény és remény között (ami tisztán kifejeződik a tündérmese „hol volt, hol nem volt", „egyszer volt, hol nem volt" formuláiban is), s amely megteremti „azt az elidegenítő hatást, mely a mesével való azonosulást csak egy költői síkon vállalja"

8 (Nagy Olga). „A mese-világ van, de nem érvényes (...) A mítosz pedig (...) az érvényesnek felfogott és érvényességre számot tartó valóságnak értelmezése és értelmező kifejezési formája (...) A mese egyszeri és ezért ismeretlen, a mítosz bizarrságában is ismerős kell hogy legyen, mert időkön felül álló érvényesség a jelentése"

9 (Honti János). Ezek szerint tehát a Tamási-mű - mint „magasművészeti" (Bori Imre szerint egyenesen szürrealisztikus, szürrealista

10

) alkotás - a mítosz világát, a mágikus rítusokban újraéledő mítosz szemléleti és pszichológiai realitását kibontakoztató elbeszélés. Egyfajta népi hiedelemelbeszélés vagy fabuláris hiedelemmonda invenciózus költői rekreációja; mondhatni: poétikus, lirizált epikai hitvilág-rekonstrukció. A regény narratív perspektívája és szereplői mind a néphit keretein belül helyezkednek el - közvetlenül élik és értik a hiedelmeket. A történet voltaképpen egy boszorkányhistória köré szerveződik. Mátyás, a fiatal férj tudja, hogy miképpen lehet felismerni a boszorkányokat: lyukas fakanalat visz a nagypénteki vecsernyére, hogy a lyukon keresztül meglássa őket. A fakanálon való átnézés és a húsvéti ünnepkörben való alkalmazása persze csak egyféle 6 Je. M. MELETYINSZKIJ: Az epikus költészet. In: Folcloristica 1. Szerk. Ortutay Gyula. Bp., 1971. 24. - L. még: Jeleazar MELETYINSZKIJ: A mítosz poétikája. Bp., 1985. 7 HONTI János: A mese világa. Bp., 1975. 202. 8 NAGY Olga: A táltos törvénye - Népmese és esztétikum. Bukarest, 1978. 246. 9 HONTI János i. m. 27. 10 BORI Imre: A szürrealizmus ideje - A magyar irodalmi avantgárdé II. Újvidék, 1970. 163-169.