Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben

tikus dimenziók az ábrázolás érzékletes, szemléletes életteliségével, plaszticitásával. Ez a varázslatos mesei stilizálás, az életmozzanatok folytonos jelképiesítése, a „mesehangulat" állandó bűvöletessége ragadta meg a művet üdvözlő Babits Mihályt is, aki Népmese és regény című tanulmányában ekként fogalmaz: „Ahogy Tamási a népmeséhez jutott, nem a szándék tudatossága vitte, hanem lelki alkatának természetes gravitációja. Képzelete eredendőleg mítoszalkotó, látásmódja, komponálása meseszerű akkor is, ha témája százmérföldnyire van a népmese témavilágától, Rendesen nem is a népmesei motívumokból indul ki, hanem inkább beleesik azokba. Új könyve, a Jégtörő Mátyás, úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér. Ez fantasztikumnak elég szokványos, s népmesének kissé túl spirituális; a történet első személyes előadása sem ad éppen népmesei tónust. S mégis ez a könyv, önmagától és szinte észrevétlenül, valóságos népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak. Ami legföltűnőbb: a mesehangulat Tamási regényébe valahogy nem is a fantasztikum ajtaján lopózik be (...) A mese nem ebből a szellemhistóriából indul, hanem épp ellenkezőleg, a földi valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a száműzött szellem állati minőségében belecsöppen, hogy rámért »szolgálatát« teljesítse."

4 De ha nem egyszerűen a meseiség, a mesei fantasztikum érvényesül, akkor ez minden bizonnyal még mélyebbre mutat: egy még archaikusabb népi világképi állapotra. A hiedelem, a babona, a varázshit, a mítosz hiánytalan működésére, a természetes életvilág egészét meghatározó elsőbbségére. A mítosz primátusára - hiszen a mítoszok körére jellemző, hogy „bennük a csoda még nem igazán csoda, hanem természetes része a teremtésnek" (ahogyan Parasztbibliájuk kísérő tanulmányában Lammel Annamária és Nagy Ilona is megfogalmazzák).

5 Arra a szellemi létszituációra, korszakstádiumra, amikor a mitikus világfelfogás még feltétlen, élő, mindennapi értelemteljesség volt. Olyan tudatállapot és tudatműködés, amely megelőzi a tulajdonképpeni mese kialakulásának fázisát. Mert a mesei fantasztikum már mintegy transzformálja, átértékeli saját alapját, a mitikus fantasztikum szféráját. Ugyan „a mitikus elképzelések voltak a mese fantasztikumának kiindulópontja és szükséges anyagforrása" - írja a mítosz poétikájáról értekező Jeleazar Meletyinszkij -, „de a mitikus fantasztikumnak igazi mesei fantasztikummá való átalakulása csak a korábban a mesealakok alapvonásait képező, említett archaikus elképzelések konkrét etnográfiai jelentésének, illetve jelentőségének megszűnte 4 BABITS Mihály: Népmese és regény. In.: Uő: Esszék, tanulmányok Ml Bp., 1978. II. 500-501. 5 LAMMEL Annamária-NAGY Ilona: Parasztbiblia. Bp., 1985. 548.