Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben

[Bertha Zjo/íán Mítosz és varázshit egy Tamási-regényben i Áron különös és megigéző, az epikai műfajok határait folyton feszegető regényírása - s talán egész írásművészete is - egyfajta eredendően mitikus-mesei népképzelet, szemléletmód és valóságlátás forrásaiból táplálkozik. Az a természetes, naiv történetmondó és bölcselő kedéllyel, sajátosan üde bájjal, egyszersmind pompázatos, „tündéri" költőiséggel telített esztétikai teljesítmény, amely olyannyira különleges helyet szerzett magának a modern magyar prózában, mintha az archaikus világelsajátítás, a népiség hatóerejének az örök kisugárzását és elevenségét igazolná. Mert lenyűgöző magasművészeti formák között - mintegy a „bartóki szintézis" modellje szerint - is érvényesülnek itt azok a mágikus-mitikus, ősi és genuin létszemléleti tartalmak és minőségek, amelyek egy szerves, egyszerre tapasztalati és transzcendentális, „földi" és „égi", profán és szakrális mindenségkép értékrendjének a kiteljesedését határozzák meg vagy teszik lehetővé. Tamásinál a mítosz (Féja Géza szerint): „pogány költészet, kozmikus életérzés, világokkal és őserőkkel küszködő s játszadozó kaland, drámai harcokon áttetsző derű és még szűziesen tiszta életöröm. Embersége folklorisztikus alkatú, ezért hősei nem csupán élik, hanem teremtik is a világot. Alakjai olykor teljesen valószerű emberek, majd átlendülnek a mesébe, elemi erőkké válnak. Mindaz, ami a népköltészetben ösztönösen tört fel, Tamásiban tudatos művészetté vált, ő a folklór utolsó irodalmi nagykövete."

1 Maga az író így vall: „írtam (...) olyan meséket, amelyekről azt hiszem, hogy a gyökerük a népi észjárásban van, de lombozatuk az enyém"

2

; s „realizmus" és „misztikum" organikus egységéről, a „kitágított valóságról" - vagyis a Németh László által a „teljesség iskolájának" tekintett mítoszról - pedig, hogy: „az én irodalmi törekvésemben a misztikum az emberi létezésre kiterjedő valóságot jelenti, mely a társadalmi realitás hullámzásait is magához akarja vonzani".

3 Ellentmondásosság nélkül így ötvöződnek össze az egyik legjellegzetesebb Tamási-regényben, a Jégtörő Mátyásban is a csodás, természetfölötti, fantasz1 FÉJA Géza: Tamási Áron - alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1970. 92. 2 TAMÁSI Áron: Vadrózsa ága. Bp., 1967. 101. 3 Uo. 102.