Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gulyás Pál: Protestáns és római katolikum

mélyén nem bír beletörődni, azért írja meg szenvedélyes, összefoglaló esszéjét barátjához és püspökéhez, Révész Imréhez. Jól tudjuk, hogy a szépen eltervezett ünnepély, sajnos nem állíthatta volna meg a háborúba induló ármádiákat. Gulyás sem volt olyan naiv, sem fantaszta, hogy vakon hitt volna ebben, de talán remélte, hogy egy parányi szikra felszáll az ihletett kis csoport lelkéből és valahol jelet ad. A költők mindig várják a lehetetlent... Vessünk egy pillantást a Gulyás-esszé és a levél-mellékletek dátumaira: 1940 tavasza. S csak úgy vázlatosan, címekben lapozzuk vissza a történelmet. Micsoda pokol szabadult el akkor Európa kellős közepén! A nyitányt '38-ban az anschluss adta, amikor a felfegyverzett Német Birodalom közvetlen szomszédai lettünk. Fél év sem telik el: feldarabolják Csehszlovákiát. (Ráadásul a nyugati nagyhatalmak jóváhagyásával!) A következő év „bizarr szenzációja", hogy Hitler és Sztálin kezet fog, és csakhamar lerohanják a cseheket, majd Lengyelországot s ezzel beköszönt a II. világháború. 1940 tavasza a Baltikum bekebelezésével kezdődött, utána Belgium és Hollandia, s Hitlerek májusban már gőzerővel nyomulnak Franciaország felé... És közben a testvéri finnek, a Gulyásnak oly kedves Kalevala népe élethalálharcot vív a szovjet-orosz hadak iszonyú túlerőivel. De a távolabbi földrészeken is „hull a vér mint zuhatag". Gulyás tehetetlen indulatában Kölcsey éteri szellemét hívja, s ő is megírja saját Vanitatum Vanitaskt, az újat, mely ilyen sorokkal kezdődik: Szétszakadt a betlehemi Krisztusnak óriás palástja, köddé vált a Hegyi Beszéd, porba bukott az égi bástya, Krisztus füstje most száll az égbe... Ó boldogok most a vakok és boldogok a süketek most! Üvöltenek a farkasok! Gulyás Pál ebben az időben még egészséges volt. Soványsága családi, alkati tulajdonságából eredt. Két év múlva viszont - 1942 elején - egy ritka és máig gyógyíthatatlan betegség támadta meg szervezetét. (A neve Werlhof-kór, hajszálér-vérzékenység). Orvosai nem titkolták előtte, mi vár rá, bár azt még ők sem tudhatták, mikor jön el a vég. Gulyás ezt a tényt néma, belső zokogással és teljes megadással fogadta. Tovább dolgozott. Halálos baja, vérző testének kínjai szinte szimbólumként épülnek be az utolsó évek verseinek vízióiba, melyekben a háború sújtotta emberiség vérözönét idézi. Temetése 1944. május 18-án, Áldozócsütörtökön volt Debrecenben. Kihűlt teste fölött Révész Imre mondott imát, gyászbeszédet. Katolikus barátai is megjelentek, s templomuk-