Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gulyás Pál: Protestáns és római katolikum

célja, névadójuk kultuszának ápolása mellett az volt, hogy Ady Endre szabad, tiszta szellemében teret biztosítsanak a város művelődni vágyó közönségének. Előadásokat, vitaesteket, kiállításokat rendeztek. Kezdetben a helyi művészek mellett főként a Nyugat hírességeit igyekeztek előadóként megnyerni. A har­mincas évektől viszont egyre inkább az újabb nemzedék kapott itt lehetőséget. Egy részük Babitsék köréből vált ki és pártolt át ide, mint például a fiatal Né­meth László. Tehetséges paraszt-írók, a magyarság sorsáért aggódó, falusi gyökerű értelmiségiek találtak itt egymásra, s szinte észrevétlenül álltak ösz­sze a népi írók táborává, amely innen indult el és nőtt országos mozgalommá. 1935-től a Társaság jellegének változása tovább folytatódott, s a rendezvénye­ken a művészetek mellett - neves tudósok bevonásával - a folklór, szociográfia, filozófia, sőt a hungarológia aktuális kérdései is egyre több teret kaptak. Az Ady Társaság igen népszerű volt a város igényes, főként értelmiségi köreiben. Munkájukba sok gimnáziumi diák, egyetemista is bekapcsolódott. Gulyás Pál nemcsak szervezett, mivel jó ideig az irodalmi szakosztályt ve­zette, de rendszeresen fellépett a rendezvényeken. Ügyvezető elnökként pedig még több szerephez jutott. A Társaság országosan is egyre ismertebbé vált. Majd amikor a Trianonban elszakított, magyarlakta területek kezdtek vissza­kerülni, a Társaság megragadta az alkalmat, hogy a nagymúltú magyar váro­sok értékes személyiségeit, főleg az írókat felléptesse, bemutassa a debreceni közönségnek. Ezzel a nemes eszközzel - amelynek semmi köze nem volt a fel­színes irredentizmushoz - akarták a visszatért területeket újra bekötni a nem­zet vérkeringésébe. Kapcsolat elsőként a Felvidékkel létesült, amikor Pfeiffer Miklós kanonok Kassáról Debrecenbe érkezett. Gulyás az itteni piarista rend­házban, a katolikus tanár barátai révén ismerte meg őt. Pfeiffer a kassai Pro­hászka Ottokár Körök szellemi atyja volt, s igen kedves, megnyerő egyéniség, akinek a társaságához írók, újságírók, lapszerkesztők, közéleti emberek tar­toztak. A kanonok Gulyást többször vendégül látta. Nála találkozott a kassai Kazinczy Társaság vezetőivel is. (Utóbbiak meghívására 1940 februárjában ­nevezetes eseményként - két legközelebbi barátjával és eszmetársával, Németh Lászlóval és Kerényi Károllyal közösen léptek fel.) Gulyás kapcsolata a kassai­akkal barátsággá mélyült. Keresztény példájuk és a velük folytatott eszme­csere hitét is tovább erősítette, sőt tápot adott saját egyetemességre törő esz­méinek. Ügy érezte, bennük rokon lelkekre talált, akik sürgős feladatnak tart­ják a széthullt keresztény világ összebékülését. Melléjük állt, mivel az összefo­gást az akkori egyre vészterhesebb történelmi események különösen sürgették. Ilyen előzményekkel készültek 1940 tavaszán az Ady Társaság protestáns­katolikus estjére, ahol mindkét felekezeti gimnázium kórusa is szerepelt vol­na. Gulyást a kudarc - az apostoli helytartó tilalma - valósággal letaglózta. A kassai kanonok távirata után tudomásul veszi: nincs tovább. Ám lelke leg-

Next

/
Thumbnails
Contents