Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Gulyás Pál: Protestáns és római katolikum
voltomat napról napra mindjobban éreztem. A római elv és a másik elv közti távolság szinte a „ginnunga gap 17 " szörnyű szakadékává mitizálódott. Végre Lindenberger apostoli kormányzó úr visszajött Debrecenbe. Felkerestem. Tőle tudtam meg, hogy elutasította az ünnepélyünk gondolatát. „Nem időszerű.!" - volt a diplomatikus kitérő. Minden érvemet előszedtem. Éppen most időszerű! - kiáltottam -, amikor emberek milliói készülnek egymást lemészárolni. „Debrecenbe és 1918-ban a felekezeti béke jelszavával jöttem. Jóakaratom meghiúsult. Egyelőre ilyen törekvések Debrecenben nem időszerűek." S ezek után kis felekezeti sérelmeket sorolt fel, amelyeket itt visszaadni méltatlan volna. A nagy célkitűzést homályosítanám el. Hiába hangoztattam, hogy kicsinyességek mindkét egyházban bőven akadnak, ezeken most emelkedjünk fölül. Adjunk jó példát Debrecennek és az országnak. A keresztyénség sem időszerű az ő logikája szerint. Hát akkor minek vállalja az egyházi hivatást? Éppen most időszerű a keresztyénség, és éppen most időszerű a mi nagy találkozásunk... Nagyon kedves volt, nagyon udvarias, de a rendi-hierarchia konok könyörtelenségével. Éreztem, itt nagyobb erők munkálnak a háttérben. A Rend karjai. Másnap, sőt talán még akkor este, az apostoli kormányzóval történt tárgyalásom után, ezt írtam expressz levélben dr. Lindenbergernek: Főtisztelendő Uram, Méltóságos Apostoli Kormányzó Úr! Nem értek a politikához, különösen az egyházpolitikához nem. Meggyőződésem, hogy a Krisztust tiszta szívvel, az egek felé kitáruló lélekkel szabad és lehet befogadni, az Olajfák Hegyén megállva képzeletben. Egyébként minden hiába... Ez az őszinte, gyermeki hit volt indítóoka a Költők sorsa Debrecenben című tanulmányomnak, ezért ment a három piarista tanár a Kollégiumba, tanúságot tenni - Krisztus nevében - az egyetemes kultúra mellett. S most ezért hívtam dr. Pfeiffer kanonok urat Debrecenbe. Nagyon kérem Méltóságodat, szíveskedjék délutáni előadásom alapján s az ott letett füzetek értelmében [ti. odaadtam neki az Ut omnes unum sint-tt s a Protestáns Szemle ama számát, amelyben Karner Károly a keresztyén egyházak sorsközösségéről elmélkedik] módosítani véleményét s méltóztassék telefonon felhívni Pfeiffer kanonok urat, hogy immár a kérdés tisztáztatott és új, kedvező világítást nyert. XL Pius apostoli körlevelére hivatkozom, a Legelső Keresztyén szózatára, aki Róma, Genf és Wittenberg fölött megállva, a tengeren túl terGinnunga gap, ógermán: tátongó tér, utalás az Eddára.
