Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”
csak a sokat közölt fénykép maradt meg róla, és az árnyékviszonyok alapján arra lehet következtetni, hogy délután öt óra tájt készülhetett.) Móricz díszpolgárrá avatásáról mindössze egy nagyobb terjedelmű, összefoglaló jellegű, az események előzményeit és utóéletét is taglaló, jelentőségét megvilágító tanulmány született, ám még ebben a Margócsy József írta dolgozatban 3 is akadnak kiigazításra szoruló tények és adatok, illetve néhány ponton kiegészítésre szorul az összefüggések pontosabb feltárása érdekében. Az eseményről fellelhető szórványközlemények pedig erős kritikával kezelendők, mert rengeteg téves információt tartalmaznak. A pontatlan adatok tekintetében Móricz Virág apjáról szóló könyve 4 sem kivétel. Az eseményre nagyjából ugyanakkora teret szán, mint Nagy Péter, és ugyanazt idézi apja beszédéből, mint a monográfus. Az - enyhén szólva - nem elegáns, ahogy lekezelő módon aposztrofálja azt a dr. Gaál Endrét, aki nélkül az ünnepség biztosan nem jöhetett volna létre („csécsi parasztfiúból lett patikus-kapitalista-államtitkár-képviselő", „mulatságos parvenü", „önmagát mesebelien imádó, dicsőségre szomjazó patikus"). Valószínűleg a jellemzés pontos, de ezt talán nem Móricz Virágnak kellett volna megírnia. A laudáció megszervezésével a képviselő úr minden bizonnyal a saját pecsenyéjét is sütögette, de nem Móricz ellenében, hanem számára szerencsés „árukapcsolásként", tehát az érdekeltektől inkább köszönet járt volna neki, mint lekezelő gúny. „Este nagy vacsora volt Tiszaújlakon, a Gaál Endre Tisza-parti kastélyában, tűzijáték, tárogató, tánc, muzsika, ének, műkedvelő előadás, amelyen az ünnepelt is felolvasott..." - írja Móricz Virág, jelentősen összekavarva a tényeket. Az a bizonyos vacsora Gaál Endre kastélyában a tűzijátékkal nem az ünnepség napján, hanem előző este, 29-én zajlott. Itt valószínűleg nem az írói jubileum került előtérbe, hanem Móricz születésnapja és a Simonyi Máriával kötött házasságának harmadik évfordulója. És ami a legnagyobb tévedés: ez a bizonyos kastély nem Tiszaújlakon állt, hiszen ez a falu a folyó túlpartján Csehszlovákiához tartozott akkoriban, hanem Tiszabecsen. A tánc, muzsika, ének, műkedvelő előadás és felolvasás viszont 30-án este Csecsén zajlott, a tárogatót pedig budapesti művész fújta késő este a csécsi Tisza-töltésen, ahová a falusiak előzőleg padokat hordtak ki, és azokon ülve hallgatták a muzsikát. Van azonban Móricz Virágnak egy továbbgondolásra érdemes mondata, amely így szól: „Apám sose beszélt [mármint a későbbiek során - H. P.] erről a csécsi ünnepről." Vajon miért? Érdekes módon ezt a kérdést nem tette fel senki, aki akár röviden, akár bővebben megemlékezett erről az eseményről. Pedig a kérdés ugyancsak ké3 MARGÓCSY József: Az ötvenéves Móricz ünneplése szülőfalujában. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1979/2. 43-48. 4 MÓRICZ Virág: Apám regénye. Bp., Szépirodalmi, 1979. 351-352.