Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”
Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről" Móricz Zsigmond díszpolgárrá avatása szülőfalujában, 1929. jún. 30-án Waszacsécse elöljárósága 1929. június 1-jei határozatával Móricz Zsigmondot, a falu szülöttét díszpolgárává választotta, majd az erről szóló oklevelet június 30-án nagyszabású ünnepség keretében adta át az írónak. Sajátos módon erről a ceremóniáról alig esik szó az irodalomtörténeti közleményekben, többnyire nem is említik, és ha mégis, abban sincs sok köszönet, mert például Nagy Péter rászán ugyan a monográfiájában tizenhárom sort (és további hetet, hogy idézzen az író Csecsén mondott beszédéből), de részint megismétli a kötet bevezetőjében olvasható hamis információt: „Móricz ... meghatottan áll Nyilasék szülőházzá kinevezett portája előtt (a másik, az igazi [a mai emlékházat nevezi igazinak, holott annak az épületnek semmi köze sem volt a Móricz családhoz soha 1 ] nem volt elég reprezentatív a képviselő úrnak [ti. az ünnepséget rendező dr. Gaál Endrének] )..." 2 , továbbá azt sejteti, hogy Móricz csak a körülmények kényszerítő ereje folytán egyezett volna bele a kegyes csalásba, és egyáltalán az ünnepségbe. De miért állt volna meghatottan Móricz egy szülőházzá kinevezett másik porta előtt, ahogy Nagy Péter állítja? El lehet hinni egy olyan emberi tartással rendelkező személyiségről, amilyen Móricz volt, hogy belemegy ilyen manipulációba pusztán személyes hiúságból? Hazugságot vállalt volna a rokonság és az igazságot személyesen ismerő csécseiek előtt csak azért, hogy kedvére tegyen egy lokális tekintéllyel rendelkező notabilitásnak? Arról nem is szólva, hogy az a ház (N. B. a szülőház!), ahol az ünnepségnek az istentisztelet utáni része zajlott, soha nem volt a Nyilas családé. A Nyilasportára, amely a szülőház és a templom közötti útszakaszon állt, csak a díszebéd után látogat el Móricz, és ott a ma is meglévő udvari épület tornácán ülve fényképezkedik Pallaghy nagyanyja unokaöccseivel, Nyilas Kálmánnal és Gusztávval. (A krónikákban sehol sem történik említés erről a látogatásról, 1 HAMAR Péter: „...nekünk Csecsén három házunk volt." Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2005/1. 47-63. 2 NAGY Péter: Móricz Zsigmond. Bp„ Szépirodalmi, 1962. 269.
