Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Korompai Gáborné: Oláh Gábor könyvtára és kéziratai a Debreceni Egyetemi Könyvtárban

kek kötelespéldányainak teljes sorát, azaz gyakorlatilag második nemzeti gyűjtőköri funkciót és ezzel együtt nagyarányú személyi fejlesztést is, ami által lehetőség nyílt több kiválóan képzett (az akkori rendszer által háttérbe szorított) szakember alkalmazására, akik a nagy értékekkel gyarapodó gyűjtemény szakszerű gondozását végezhették. Végül egy nem elhanyagolható körülmény: a könyvtár akkor még bővében volt a raktári férőhelynek! Oláh Gábor könyvtára és kéziratai jó helyre kerültek. A könyvállomány védett magánkönyvtárként egy tömbben nyert elhelyezést. Az együvé tartozást nem csak a speciális helyrajzi számozás (OG betűjelzet), hanem a kötetekbe ragasztott ex-libris (Menyhárt József fametszete) is jelzi. A Déri Múzeumban készített cédula-katalógust az 1950-es években az Egyetemi Könyvtár munkatársai kiegészítették, korszerű igényeknek megfelelő feldolgozása a gépesített katalógus számára folyamatban van. Védett magánkönyvtárként csak kutatótermi használata megengedett. Nem túlzás az író könyvtárát életműve részeként értékelni. Naplóinak tanúsága szerint gonddal, szakértelemmel és nem kis anyagi áldozatot hozva gyűjtötte a könyveket.

10 Olvasmányélményei át- meg átszövik írásműveit. Könyveinek jelentős részében nemcsak possessori bejegyzése látható, hanem sok-sok marginalia is: a szöveghez fűzött megjegyzések, elismerő vagy bíráló szavak, néha kérdőjel vagy felkiáltójelek, tanáros precizitással még sajtóhibák javítása is, olykor versek vagy csak verssorok, sőt rajzok is.

11 Ez a magányos ember a könyvek világában érezte igazán otthon magát. Éveken át a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának könyvtárosa volt. Teljes odaadással, valóságos szenvedéllyel végezte munkáját, 1907 októberében ezt írta naplójába: „A nemzeti műveltség újabban könyvekkel fegyverkezik, s fegyveresházai a könyvtárak. Büszke vagyok, hogy a mi parányi táborunk, Debrecen könyvesházának én vagyok az egyik őrállója". Majd így folytatta: „Egy jó könyvtár nagy hadseregeknél többet ér. A könyv lesz kétségtelenül jövendő legnagyobb harcaink fegyvere. A könyv maga a műveltség, mert maga az élet. A könyvtárak az új idők szentegyházai... A könyvek: emberek és korok halhatatlanokká téve, s minden időknek örökségül adva. Mutasd meg könyvtáradat és megmondom ki vagy."

12 Oláh Gábor könyvtára beszédesen vall a könyvek gazdájáról, tükrözi érdeklődését, ízlését, irodalmi kapcsolatait. Könyveibe a vásárlás időpontját nem írta be következetesen, a legkorábban tulajdonába kerülhetett könyv valószí10 OLÁH Gábor: Naplók. Szerk. jegyz. és utószót írta: LAKNER Lajos. - Debrecen, 2002. Kossuth Egyetemi Kiadó. 712 1. 11 Tóth Árpád: Hajnali szerenád c. kötetének előzéklapján Oláh Gábor tollrajza. /MS.1 /60/ 12 OLÁH Gábor: Naplók, i. m. 85. 1.