Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bosák Nándor: Társadalmi veszélyforrások és azok orvossága

Az ún. globalizálódó világ egyik sajátos vonása, hogy ambivalens. A nagy lehetőségek, eredmények mellett ott vannak a negatívumok, a hiányosságok. A szélsőségek jellemzik és hiányzik a kiegyensúlyozottság. Ebből következik aztán, hogy amilyen mértékben növekszik akár az anyagi, akár a szellemi kultúra, mindig megjelenik az, ami ezt károsítja, pusztítja. Mintha egy gonosz hatalom irigy szemmel nézné az ember próbálkozásait, és mindenütt kiépíti a maga negatív kultúráját, ahol az ember békés „otthonát" igyekszik felépíteni. Ez a sajátos helyzet különös próba elé állítja az embert. Hogy élni tudjon az adottságokkal, hogy helyes irányba vezesse életét, hogy ne legyen áldozata a negatívumoknak, józanságra, megkülönböztetőképességre, bátorságravan szüksége. Korunk jellemző vonásai közül csak egy vonulatot is kiemelve, megállapíthatjuk, hogy nagy a kísértés a felületességre, amiből aztán félelem és elidegenedés fakad. Már közhelynek számít az a megállapítás, hogy az információ forradalmát éljük. Hallatlan mennyiségű ismeret birtokába jutott az ember. Kitágult az ismeretszerzés lehetősége. Napról napra a legkülönbözőbb hírek jutnak el hozzánk, szinte az egész világ közvetlen „környezetünkké" vált. Mindez tagadhatatlanul sok-sok áldása mellett veszélyeket rejt magában. Formálja - és nem mindig pozitív irányba - az ember gondolkodásmódját. Érdemes erre tudatosan figyelmet szentelni. A nagy mennyiségű információ nemcsak az ismereteinket gyarapítja, hanem sajátos magatartást alakíthat ki. Az ember szellemi befogadóképessége véges. Az információk akkor gazdagítanak bennünket, ha azokat feldolgozzuk és beépítjük gondolatvilágunkba. Ha azonban olyan mennyiségben kapjuk az információt, amit nem vagyunk képesek feldolgozni, akkor a tudatunk önkéntelenül is védekezik. Ha az egymás után érkező információk egy lineáris sort alkotnak - úgy, hogy nincs időnk azok között értékük szerint rendet tenni akkor mindig a legutolsó marad a felszínen, vagy az, amelyik harsogóbban reklámozza magát. így könnyen lemond az ember az önálló gondolkodásról, és nem a dolgok, eszmék „értéke", hanem azok „újdonsága" lesz az irányadó. Úrrá lehet az emberen a hiszékenység, a befolyásolhatóság, a bizalmatlanság vagy a közömbösség, ezek aztán kiszolgáltatottságot eredményeznek az élet különböző területein. Ránk illenek József Attila szavai: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat, / belezabál, amit főztünk, / s emberből emberbe szalad." (Ős patkány terjeszt kórt,..) A felületesség nemcsak a szellemiek terén figyelhető meg, kísért érzelmi életünkben is. Elég gondolni az emberi kapcsolatokra, a munkához való viszonyra, a szórakozáskultúrára stb. A pillanatnyi előny, a gyorsan megszerezhető élvezet, a távlat nélküli gondolkodás megakadályozza, hogy az igazi értékekhez és életét formáló élményekhez jusson az ember.