Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Bosák Nándor: Társadalmi veszélyforrások és azok orvossága
Ebből aztán következik a mai világ másik jellemzője: a félelem, valami rejtett nyugtalanság, szorongás. Ha állandóan - tudva-tudatlanul - tartani kell attól, hogy félrevezetnek, hogy amit tegnap mondtak, ma már nem igaz, ha nem bízhat az ember ebben sem, abban sem, akkor szellemileg elbizonytalanodik. Ha életének értelmét, örömét felületes dolgokban keresi, akkor hamar kiüresedik. Itt kell említeni azt az életérzést, amit elidegenedésként szoktunk emlegetni. Vulgárisan úgy jellemezhetném ezt az állapotot, hogy „nem érzi jól magát az ember a bőrében", nem érzi jól magát a családjában, a munkájában stb. Otthontalanság, idegenség érzése ez. így lesz örömtelen, színtelen, elviselhetetlen az élet. Mi haszna van az ilyen jellegű elemzésnek, vizsgálódásnak? Az, hogy megkeressük az orvosságot. És, ha a bajok forrása többek között abban van, hogy a környezetünk felületessé tesz, ha félelmeket olt belénk, vagy kiüresíti az életünket, akkor föl kell fedeznünk, meg kell ragadnunk azokat a támpontokat, melyek megóvhatnak ártalmaktól, segíthetnek az eligazodásban. Bizton mondhatjuk, hogy keresztény hitünk, az evangéliumból táplálkozó életszemlélet olyan támpontokat biztosít számunkra, melyeket, ha megértünk és követünk, eligazítanak bennünket ebben a zavaros világban. Jézus mondta: „Az igazság szabaddá tesz titeket." (Jn 8,32) Néhány ilyen igazságra konkrétabban is utalok. 1. A kereszténység arra a meggyőződésre és bizonyosságra épül, hogy Jézus Krisztusban az Isten szólt hozzánk. Ö az isteni „Szó", aki közöttünk lakozott. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága." (Jn 1,4) Az egyház pedig őrzi és közvetíti számunkra az „üzenetet" (a kinyilatkoztatást), amelyet Jézus Krisztusban adott Isten az emberiségnek. Ebből ismerheti meg az ember Istent, értheti meg önmagát és a világot. A kinyilatkoztatás nem helyettesíti az emberi gondolkodást, kutatást, az igazság megismerésének igényét, de megadhatja - és meg is adja - azt a távlatot, azt az igazodási pontot, amely megóvhatja az emberi értelmet az eltévelyedéstől. Ez hallatlan segítség számunkra abban az eszmei zűrzavarban, ami a világban uralkodik. Alapvető „értelmiségi" feladat tehát a helyes és szilárd életszemlélet kialakítása: Megismerni a kinyilatkoztatás tiszta tanítását, és ennek fényében értelmezni életünk feladatait. Nem véletlenül emlegetem a „tiszta tanítást". Tanúi vagyunk, hogy mennyi zavaros eszme terjed vallás, vallási tanítás címén. Sok ember lesz ezeknek áldozata, mert hiányosak az ismeretei vallási vonatkozásban, beléoltott előítéletek vezetik, vagy enged a korszellemnek, és úgy válogat vallási nézetek között, mint ahogy egy önkiszolgáló áruházban válogat az ember kedve szerint. Ebben a helyzetben különös jelentősége van annak, hogy számunkra van biztos fóruma az igaz tanításnak: a Szentírás, amelyet az egyház őriz, és hitelesen magyaráz. Az egyházban van egy vitathatatlan tekin-