Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Bosák Nándor: Társadalmi veszélyforrások és azok orvossága
'or Társadalmi veszélyforrások és azok orvossága Előadás „A keresztény értelmiség társadalmi szerepe" c. konferencián é ^ r yy% 2003. szept. 27. özeledik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontja. Gyakran előjönnek a kérdések: mi vár ránk, milyen előnyökkel, hátrányokkal kell szembenéznünk, föl vagyunk-e készülve vagy sem. Nincs szándékomban ezeknek a kérdéseknek sem politikai, sem gazdasági vetületével foglalkozni, ez mások feladata, de fontosnak tartom, hogy beszéljünk mindennek' erkölcsi vonatkozásairól. A kérdés számomra úgy fogalmazódik meg, vajon rendelkezünk-e azokkal az erkölcsi képességekkel, azzal a lelki-emberi munícióval, amelyek segítenek bennünket, képessé tesznek arra, hogy az új szituációban, az „Európai Unió" világában is azok maradjunk, akik vagyunk, akik lenni szeretnénk, keresztény hitünket megváltó, másoknak is irányt mutató szellemi emberek, így kapcsolódnak gondolataim a konferencia témájához, melyet így fogalmaztak meg: „A keresztény értelmiség társadalmi szerepe." (Ebben a mondatban minden szónak fontos tartalma van. A „társadalom" azt a környezetet jelenti, ahol élünk; „értelmiségi" voltunk szerepünket és felelősségünket határozza meg; a „keresztény" jelző pedig életünk minőségére utal.) Előadásom címével „Társadalmi veszélyforrások és azok orvossága" mondanivalóm jellegét szeretném érzékeltetni. Néhány veszélyt jelentő tényezőre hívom fel a figyelmet azzal a szándékkal, hogy ezekre figyelve elmélyítsük magunkban keresztény hitünk egyik-másik igazságát, hogy aztán azokban találjunk védelmet, iránymutatást a helytállásban. Amikor tehát negatív jelenségekre utalok, nem panaszkodni akarok, inkább a tisztánlátás érdekében teszem, hogy annál könnyebben rátaláljunk az orvosságra. Az Európai Unióban nem olyan környezet vár bennünket, amiről még nincs tapasztalatunk. Valójában már benne élünk, körülvesz bennünket az a társadalmi légkör, ami általában a „nyugati" világot jellemzi. Mindez módot ad arra, hogy a már meglévő tapasztalatokat értékelve, készüljünk a továbbiakra. Amikor azt mondom: „értékeljük", akkor céltudatos munkára gondolok, mert csak így készíthetjük fel „magunkat" és mindazokat, akikért felelősek vagyunk. Milyen „világ" vesz bennünket körül?
