Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Imre László: Gárdonyi és a magyar regénytörténet
Való igaz, Gárdonyi még ebben a két remeklés számba menő művében sem elsősorban a klasszikusan realista analízis eszközeivel alkot nagyot, hanem a narrációt döntően meghatározó főszereplők tudatvilágával azonosulva. Sem Az öreg tekintetes, sem az Isten rabjai nem első személyű elbeszélés, mégis mindkettő egyetlen tudat, egyetlen szemléleti, nyelv- és képzetbeli rögzítettség révén kap életet. Nagy Sándor (nem teljességgel erre értve) érzékeli a fordulatot Gárdonyi 1897 utáni pályáján: „Az új évszázad elején bővült témavilága, és megőrizve az első pályaszakasz legfontosabb vívmányát - a lírai alaphangú és pszichológiai töltetű, elemző realizmusát - már nem csupán az élettények valósága, hanem a valósághoz való viszony is központi emberi-művészi problémája lett. írói világának ez az átrendeződése erősítette mikrorealizmusának stilizáló jellegét, s a metaforikus, jelképes szintek erős hangsúlyával mélyítette a művek világképét.. ." 2 A továbbiakban Nagy Sándor egyenesen a „modern tudatregényt előkészítő tézisregény"-ről beszél 3 , amit érvényesnek érzünk kiváltképpen az Isten rabjaira nézve, de Az öreg tekintetes igényes olvasói sem tudják kivonni magukat a mű elszomorító átvitt jelentésének deprimáló hatása alól. (A szöveg sugallatosságához részben hozzájárulnak a Toldi estéjéhez és az Egy régi udvarház utolsó gazdájához kapcsolódó, nem szövegszerű, sokkal inkább történelmi, etikai, hangulati analógiák.) Annyi bizonyos, hogy Margit életét nem végigvitt, objektív elbeszélői hang közvetíti, hanem a mű arról a nagyon is egyoldalú hatásról szól, melyet a mennyeivé finomult Margit vált ki a kertészfiúból tudós fráterré emelkedő Jancsiból. Egyedül a vallási buzgalom az, ami láthatatlanul vékony szállal összekapcsolja őket. A gyermekkori futó találkozásokat leszámítva ténylegesen csak a valláson keresztül érintkeznek, ami eleve speciális olvasói beállítódást indokol a szokásos történelmi regény befogadásához képest. Jancsi egy imádságot hoz az apácáknak, de elveszíti, így helyette ír egy másikat, s ezt Margitnak szánja, aki meg is ismeri az ima szövegét. Később Jancsi néma, passzív tanúja annak a beszélgetésnek, melynek során Marcellusz a férjhez menésre kívánja rávenni a szentéletű királylányt, ily módon be van avatva Margit dilemmájába, akit szülei Ottokár cseh királyhoz akarnak férjhez adni, nyilvánvalóan országérdekből, mint ahogy kolostorba adása meg az Isten haragjának kiengesztelését célozta a tatárjárás után. Másik együttlétük, amikor Jézus szenvedéseiről olvasnak fel az apácáknak, s Margit is, Jancsi is jelen van. Kapcsolatuk csakugyan olyan testetlen és egyoldalú, amilyennek Jancsi látja titkos feljegyzéseiben: „A te fehér arcod úgy fénylik szívében, mint a csillag képe a tónak vizében. A tónak nem lehet semmi reménysége, hogy a csillag leszáll ezüst tükörére!" 2 NAGY Sándor: Gárdonyi közelében. Eger, 2000. 20. 3 Uo. 26.
