Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Imre László: Gárdonyi és a magyar regénytörténet
Az olvasó csak azt és csak úgy látja Margit életéből, amit Jancsi fráter lát, tehát egy tudat fénytörése a narráció titka. Például amikor Jancsi már évek óta nem látta a királylányt, megdöbbenti annak átalakulása, fizikai tönkremenetele, de az olvasó csak az ő benyomásaiból értesül minderről: „A holdvilági méla szépség helyett egy összevont szemöldökű, sovány, sárgaarcú kis apáca vánszorgott előtte. Csak a pillái olyan sötétek, mint voltak." Az elbeszélés ama sajátossága mellett, hogy Jancsin keresztül tudunk meg mindent Margit életéről és haláláról, Gárdonyi fenntartja az elbeszélő számára a lehetőséget (hiszen harmadik személyű az elbeszélés) arra, hogy időnként hangsúlyozza a maga 20. századi nézőpontját. A mából mesél például, amikor a szigetre utazó Jancsi és édesanyja a Budán épülő várat nézik. A közbevetés: „Az akkori Pest csak magja volt a mostaninak." Más alkalommal az elbeszélő közli velünk, hogy orgona akkor még nem volt, vagy hogy azidőtt az apácák is értettek latinul. Ezeket az eseteket leszámítva azonban kétségbevonhatatlan Jancsi nézőpontjának hegemóniája. (Volt irodalomtörténész - Kéky Lajos - aki Gárdonyinak ezt a visszatérő módszerét, hogy ti. egy teremtett alakkal életi át az eseményeket, lélektani okokkal magyarázta, a magányban élő ember természetes megnyilatkozásának tartva ezt. 4 ) Tehát formailag auktoriális, lényegileg azonban egyetlen nézőponthoz kötődő bemutatásról van szó, amit maga az író kommentál (nem a regény szövegében): „S hogyan írnám meg egy zárt helyen élt élet történetét, holott oda férfi be nem léphetett? Alkotnom kellett egy férfialakot, hogy annak az élete tükörül szolgáljon s képét vesse a női klastrom rejtett életének... Hogy munkám főalakjául Jancsi frátert tettem, annak magyarázatát feleslegesnek vélem. Munkácsy Krisztus Pilátus előtt képénél is előbbre van téve egy jelentéktelen római katona, mégis Krisztus marad a főalak." És valóban: bár Jancsi tudatán át értesülünk mindenről, azért Margit a meghatározó. A királylány a népmesék tündéréből Jancsi felcseperedésével párhuzamosan valóságos lénnyé, majd szentté válik. Ez az átalakulás Jancsira is visszahat, aki egyre átszellemültebbé válik, így végül a földöntúli történet emelkedettségében válnak eggyé, amikor is a befejezésben, Jancsi látomásában Margit végre őhozzá szól: „Jó fráter! Miért homályos neked az én szenvedésem? Nem láttad-e, hogyan terjedt az én imádságom, szent életemnek híre az egész országban?" Az öreg tekintetesből kibontakozó kép (még ha az első fejezet nem is vele indul) is Csurgó Károly értékrendje és szemlélete alapján kapja meg a maga hangsúlyait. Az ő „elmaradottság"-ának, kinevetett vidékiségének az ellentéte lesz mindaz, ami az emberséggel, a hagyománytisztelő hűséggel szembekerül. 4 KÉKY Lajos: Gárdonyi Géza. (Irodalomtörténeti Füzetek) é. n. 28.
