Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

E. Csorba Csilla: „Nem vén az, csak öreg”

Az előkerült Réti-festmény ikonográfiái jelentőségét abban látjuk, hogy e kép ábrázolta utoljára fejedelemként Jókait, azzal az alázattal, ámulattal teljes csodálattal, amivel életében kortársai körülvették, s amivel a Feszty-körhöz tartozó fiatalabbak is, a „mélyen tisztelt Móric bácsit" körülfonták. Erre egy jó példa a hű tanítvány, Bródy lelkesedése: „Mint barátjának, Petőfi Sándornak, neki sincs egyetlenegy jó arcképe. Szín és rajz szegény arra, hogy kifejezze őt, aki nagyszerű, mélységes, változatos és szeszélyes, mint a tenger, mint az asszony."

27 A festmény ugyanakkor megpróbálja hús-vér alakká formálni a nagy tisztelet miatt saját körében is előkelő idegenné, szoborrá váló idős írót, ezért nem állítja merev pózba, fedetlen fővel, paróka nélkül ábrázolja, nem helyez mellé attribútumokat, s hagyja, hogy az öltözete is a meleg otthonosságra vágyó, rokonszenves ember képét sugallja. Ehhez a természetesnek tűnő ábrázoláshoz segítette hozzá a festőt az általa készített három fénykép, s a megváltozott, egyéni jellemzésre törekvő emberábrázolási mód. 27 BRÓDY Sándor: JókaiJeje. 95.